A Gyűrűk Ura cselekménye - huwiki.org

A Gyűrűk Ura cselekménye



A szócikk a J. R. R. Tolkien által írt, 1954-ben három kötetben megjelent, „A Gyűrűk Ura” című könyv cselekményét taglalja. A könyv 1–11. fejezetét, és ezen fejezetek verseit is Réz Ádám fordította magyarra, a könyv további részeit pedig Göncz Árpád fordította, ezen részek versfordításai Tandori Dezső munkái.

Tartalomjegyzék

A Gyűrű Szövetsége


A Megyében

Zsákos Bilbó, a hobbit a harmadkor 2941. évében Gandalffal, a mágussal és 13 törppel együtt lakhelyéről, a hobbit-föld (a Megye) szívében lévő Hobbitfalváról elindulva nagy utazást tett. Az utazásról szól Tolkien A hobbit című regénye. Útközben Bilbó találkozott egy Gollam nevű lénnyel, megszerezve tőle évszázadok óta őrzött varázserejű gyűrűjét, amely láthatatlanná teszi a viselőjét. Számos hihetetlen kaland után kincsekkel megrakodva hazatért Hobbitfalvára, és ott évtizedeken át nyugodtan, magányosan élt. 99 éves korában örökbefogadta unokaöccsét, egy Frodó nevű kamaszfiút, akinek a szülei meghaltak.

3001. szeptember 22-én Bilbó a 111. születésnapját ünnepli, ami a hobbitok közt igen magas kornak számít. Bilbó évtizedekkel fiatalabbnak néz ki a koránál. Frodó ugyanaznap tölti be 33. életévét, ami a hobbitoknál a nagykorúság határa. Bilbó nagy ünnepséget rendez, minden rokonát és ismerősét meghívja. Eljön Gandalf, a mágus is. Ünnepi szónoklatként Bilbó meglepő bejelentést tesz a vendégeknek: örökre elutazik hazájából, majd a gyűrűt az ujjára húzva eltűnik.

Miközben házában készülődik az utazásra, Gandalf nagy nehezen ráveszi, hogy a gyűrűt ne vigye magával, hanem hagyja rá Frodóra. Miután az öreg hobbit útnak indul, Gandalf figyelmezteti Frodót, hogy a gyűrű veszélyes: ne használja, és tartsa titokban.

Frodó magányosan él a házában, Gandalf időnként meglátogatja. 3018-ban, kilenc év távollét után ismét megjelenik, és beszámol Frodónak mindarról, amit a Gyűrűről megtudott: A Gyűrű azonos az Egy Gyűrűvel, amelyet ötezer évvel korábban Sauron készített, hogy segítségével megszerezhesse a világ fölötti uralmat. 1800 év múlva Sauront egy hatalmas csatában a tündék és emberek szövetsége legyőzte, és Isildur, az ember-herceg elvette tőle a Gyűrűt, amit ahelyett, hogy megsemmisített volna, északra vitt. Isildurt utazása közben orkok támadták meg és megölték, a csata közben a Gyűrű elveszett, beleesett az Anduinba, a Nagy Folyóba, helyét évezredekig senki sem ismerte. Azonban a másodkor 2463. évében Déagolt, egy hobbitot horgászás közben egy hal magával rántott, és Déagol a vízben megtalálta a Gyűrűt. Déagol barátja, Szméagol kileste, ahogyan Déagol örült a Gyűrűnek, megfojtotta Déagolt, és elvette tőle a Gyűrűt. Hét év múlva Szméagol, akit ezután Gollamnak hívtak, elrejtőzött a Köd-hegységben.

A Gyűrű meghosszabbítja viselője életét, de ha az halandó, és sokat használja, az évszázadok alatt egyre inkább magába szippantja a Gyűrűn uralkodó sötét szellemnek otthont adó árnyékvilág, mígnem elhalványodik, és maga is egy lesz a sötétség otthonának lakói és a Gyűrű rabszolgái közül. A Gyűrű már kezdetben uralkodni képes viselője gondolatai fölött, és gonosz tettekre is ráveheti annak érdekében, hogy visszakerüljön Sauronhoz. Ha Sauron visszaszerezné a Gyűrűt, hatalma akkorára nőne, hogy valószínűleg örökre ő uralkodna az egész világ felett. Ezért a Gyűrűt el kell pusztítani. Ez csak egy helyen lehetséges: Mordorban, az Orodruin (Tűz-hegy) nevű vulkán kráterében, a Végzet-katlanban, ahol készült.

De Gandalfnak nem ez az egyetlen rossz híre. Elmondja Frodónak, hogy útja közben sikerült elfognia Gollamot, és a vele való találkozás hatására a mágus szinte biztosra veszi: Gollam járt Mordorban, és akár kínzás, akár valami sötét egyezség alapján, a Sötét Úr valószínűleg már tudja, hogy a Gyűrű Bilbóhoz került. Frodónak veszélyes útra kell indulnia a Gyűrűvel, hogy az végül az Orodruinba kerülhessen. Vele tart kertésze, a beszélgetésüket kihallgató Csavardi Samu is, aki szereti a legendákat, és szeretne még életében tündékkel találkozni.

Frodó hónapokig készül az utazásra. Eladja házát, és elhíreszteli, hogy a Megye határában fekvő Bakföldére költözik, ahol gyermekkorát töltötte. Vásárol is egy házat Töbörlyukban. Samuval és egy Tuk Peregrin (Pippin) nevű barátjával gyalogosan indul útnak, míg egy másik barátja, Borbak Trufiádok (Trufa) szekéren viszi el Frodó holmijait. Miután elindultak, Hobbitfalván egy furcsa fekete lovas kérdezősködik egy Zsákos nevű hobbit után (Frodó és Bilbó családneve egyaránt Zsákos). A lovas személye sem sejtet semmi jót (a hobbitok amúgy sem szeretik a Nagyokat, ahogyan a nagyobb termetű idegeneket nevezik), a kérdezősködése még kevésbé. Frodó, Samu és Pippin tündékkel találkoznak (Gildor és csapata), akik egy darabon elkísérik őket. Az út során állandóan észlelnek olyan jelenségeket, melyek alapján az a rossz sejtelmük támad (Frodónak legalábbis), hogy követik őket; mégpedig épp a rejtélyes Fekete Lovasok.

Frodóék megérkeznek Bakföldére. Találkoznak az öreg Zsizsik gazdával, akitől megtudják, hogy a Fekete Lovas ott is kérdezősködött. Az új házban Trufa vacsorával és fürdővel várja őket. Frodó, hogy ne sodorja veszélybe barátait, egyedül akar továbbindulni, ők azonban rájönnek szándékára, és mindhárman vele tartanak.

Utazás Brí felé

A Fekete Lovasok Megyében való jelenlétét fenyegetőnek érezve, útjukat a forgalmasabb utak helyett a félelmetes, baljós legendákkal övezett Öregerdőn át folytatják. Az erdőben való utazást nehezen viselik, az ösvények sokszor eltűnnek, ilyenkor nehezen vergődnek át a vadonon; a fákat ellenségesnek érzik. Akaratuk ellenére végül holtfáradtan a Fűztekeres folyó völgyében kötnek ki. Pippin egy odvas fűzfának támaszkodik, s a fa foglyul ejti. Társai hiába próbálják kiszabadítani a bezáródott odúból. A bennszorult hobbit szerint a fa gúnyos hangon beszél hozzá, a kiszabadítására tett kísérletekre pedig fenyegetésekkel válaszol. Egy furcsa figura siet segítségükre, Bombadil Toma, aki rendreutasítja a fát (melyet Fűzfa-apónak nevez) és kiszabadítja a pórul jártakat, majd meghívja a hobbitokat a házába.

Bombadil Toma, aki évezredek óta él az Öregerdőben szépséges feleségével, Aranymaggal, gazdagon megvendégeli a hobbitokat. Eme kicsiny birodalmába zárkózott, jószándékú lénynek óriási a hatalma és tudása; még Gandalfénál is nagyobb; ennek csak egyik példája (azon kívül, hogy életben tud maradni a félelmetes Öregerdőben, s hogy meséi feltárják a hobbitok előtt az erdő, a fák és a világ sok titkát), hogy mikor Frodó megmutatja neki a Gyűrűt, Toma ujjára húzza, de így sem válik láthatatlanná, annak jeleként, hogy Sauron hatalma őrá nem terjed ki. Figyelmezteti a hobbitokat, hogy ha útnak indulnak, akkor amilyen gyorsan csak tehetik, hagyják maguk mögött a Sírbuckákat (Toma háza szinte ezek lábánál épült), de ha mégis bajba kerülnének, arra az esetre egy segélykérő versikét tanít nekik. Ezután útjukra bocsátja őket.

A hobbitok eljutnak a Sírbuckákhoz. Ott „Toma koma” figyelmeztetése ellenére óvatlanul viselkednek, pihenőt tartanak és elalszanak; alkonyatkor ébredve látják, hogy ködbe kerültek, majd a buckákban élő szellemek támadják meg őket. Egyszerre egy bucka üregében találják magukat, kőágyakon, fegyverek és kincsek között. Frodó kezdeti rettegését legyőzve, kardot ragadva szembeszáll az egyik szellemmel (noha látni alig látja), majd ahogy Bombadil Toma tanította, az öreg koma segítségét kéri. Bombadil Toma meg is jelenik, elűzi a szellemeket, kiszabadítja a hobbitokat, még pónijaikat is előkeríti. Rengeteg kincset találnak, közöttük négy drágakövekkel díszített tőrt, amelyeket magukkal is visznek.

Brí

Brí községébe érkezve a messze földön híres csárdában, a Pajkos Póni fogadóban szállnak meg, melynek tulajdonosa a derék Papsajt Ászok, Gandalf barátja. Trufa elmegy sétálni, a többiek átmentek a többi vendég közé. Találkoznak egy különös emberrel, Vándorral is, aki valójában Arnor és Gondor királyainak száműzetésben élő leszármazottja, Aragorn. Aragorn figyelmezteti Frodót helyzete veszélyességére. Ennek ellenére Frodó mulatozás közben az ujjára húzza a Gyűrűt, és mindenki meglepetésére láthatatlanná válik.

Aragorn késő este felkeresi a hobbitokat szobájukban. Elmondja, hogy mindent tud útjuk céljáról, és felajánlja segítségét mint erdei vezető, továbbá figyelmezteti őket, hogy Frodó rejtélyes eltűnéséről a Fekete Lovasok nemsokára értesülni fognak, és eljönnek a Gyűrűért (a fogadóban ugyanis valószínűleg kémeik vannak). Papsajt Ászok átadja Frodónak Gandalf levelét, amelyben azt tanácsolja, fogadják el Aragornt kísérőjüknek, ha találkoznának vele. A levélben található egy versrészlet, mellyel már arra is utal Gandalf, hogy Aragorn valójában a királyok leszármazottja. „Van mi arany bár nem fénylik, / van ki vándor, s hazaér / régi erő nem enyészik / fagyot kibír mély gyökér./ Lángját a tűz visszakapja, / árnyékból a fény kiszáll;/ összeforr a törött szablya / s koronás lesz a király.”. Trufa visszatér, elmondja, hogy találkozott a Fekete Lovasokkal, eszméletét vesztette, de Papsajt segédje, Noba még idejében visszahozza a fogadóba. A hobbitok óvatosságból egy másik szobába költöznek át, s ezáltal megmenekülnek a titokban a fogadóra támadó ellenség elől. Másnap reggel eredeti szobájuk fekhelyeit felforgatva, az ágyneműt szétszabdalva találják, sőt tudomásul kell venniük, hogy eltűntek a pónijaik és a felszerelés java része is, így késlekedniük kell, mert új állatok után néznek. Mire elindulnak Völgyzugoly felé, már egész Brí tud a távozásukról, így a Fekete Lovasok is könnyebben megtalálhatják őket, a Brí-beli besúgók (mint Béni, a rettegésben tartott kapuőr vagy a velejéig becstelen Páfrány Pockó) miatt. Pockó háza kerítése mögül gúnyolja a társaságot, mígnem egy alma alaposan képen találja – ha egy hobbit elhajít valamit, célszerű gyorsan fedezéket keresni.

Út a vadonban

Aragorn remekül ismeri a Brí és Völgyzugoly (Imladris) között elterülő kihalt vidéket (egykor Arnor, az északi ember-királyság földje volt, melyet Vándor ősei uraltak), hosszú évek óta ezeken a tájakon barangol. Rendkívül hosszú és fáradságos út vár a hobbitokra, tele rettegéssel a Fekete Lovasoktól. Az útjuk átvezet fenyőerdőkön, mocsaras vidékeken (ahol rengeteg szúnyog nehezíti meg az életüket). Október 3-án, nem messze a Széltetőtől a barátságtalan tájakon járva Frodó lát valamit, de mintha csak álmodna. Valahol a messzeségben fényvillanások jelennek meg, Aragorn találgatása szerint Gandalf és a Fekete Lovasok összecsapásának lettek tanúi.

Október 6-án a Széltetőre (Amon Sûl) érnek, észreveszik, hogy a fű és a kövek megperzselődtek, és megtalálják (vélhetőleg) Gandalf ottjártának nyomait (egy kődarabon egy G-rúnát), illetve Aragorn népének, a kószáknak egyéb nyomait. Ezen az éjszakán a Fekete Lovasok a hobbitokra is rátámadnak, Frodót egy Morgul-tőrrel próbálják szíven szúrni, de Frodó lélekjelenlétének köszönhetően csak a vállába fúródik a gyilkos varázseszköz. Később (Völgyzugolyban) tudja meg, hogy az ilyen fegyver áldozata lidérccé lesz, és a Lovasok hatalma alá kerül. Aragorn égő fáklyával a kezében szétkergeti az öt, a heves ellenálláson vélhetően meglepődött támadót, konstatálja, hogy Frodót a gonosz eszköz megsebesítette (a tőrt a kezébe fogva annak törött pengéje semmivé foszlik), és egy szilánk a sebben maradt. Továbbvezeti a hobbitokat. Frodó egyre rosszabbul van, és nagyon kell sietniük, de a vidék nem engedi a gyors előrehaladást, ráadásul még a Fekete Lovasoktól is tartaniuk kell. Az Utolsó Hídon Aragorn talál egy biztató jelet (egy csiszolt berillt), ezt jelként értelmezi, hogy átmehetnek a hídon. Útközben rábukkannak Bilbó régi kalandjának bizonyítékára, a három kőtrollra.

Kiérnek az útra, és a csapat találkozik Glorfindellel, a tünde-úrral. Glorfindel a lovára, Asfaloth-ra ülteti Frodót, így gyorsabban haladhat; s épp elérik Völgyzugoly határát, a Brúinen folyó gázlóját; amikor a Fekete Lovasok újra megtámadják őket. Asfaloth megmenti Frodót, átvágtatva a gázlón, amelynek vize Elrond parancsára megdagad, és elsodorja a Fekete Lovasokat. Frodó pár nap múlva egy völgyzugolyi ágyában tér magához.

Völgyzugoly és a Tanács

Frodó ébredésekor Gandalf ül mellette. A kis hobbit, aki nagyon lefogyott az út során, kérdőre vonja az öreg varázslót. Gandalf nem ad kimerítő választ: arra hivatkozik, hogy a Tanács ülésén mindent meg fog tudni, még többet is, mint szeretne. Az esti lakomán Frodó sok új és régi arcot lát, de valakit hiányol: Aragornt, aki nem vesz részt a vacsorán. Miután vége a lakomának, az egész társaság átvonul a Tűz Csarnokába, ahol Frodó egy ismerős kis alakot pillant meg: Bilbót. Később csatlakozik hozzájuk Aragorn is, aki éppen híreket kapott, ezért nem láthatta őt Frodó. Másnap a csengettyű a Tanácsra hívja a résztvevőket. Tündéket, törpöket, embereket, Bilbót, Frodót, valamint Gandalfot. A Tanács résztvevői, sokan messzi földről jött idegenek, sok kétségbeejtő dolgot hallanak és mesélnek. Frodó Glóintól – attól az idős törptől, aki a lakomán mellette ült, és tagja volt annak a törp expedíciónak, melynek Bilbó is, amikor a Gyűrűt találta –, illetve másoktól megtudja, hogy Sauron halálra keresi az Egy Gyűrűt, és annak jelenlegi gazdáját, egy Zsákos nevű hobbitot (azaz Bilbót, de mint a Gyűrű és a Zsákos név új birtokosa, Frodó is halálos veszélyben van).

Szó esik Saruman árulásáról is, aki Gandalf rendjének feje volt, de Sauron hatalma megkísértette, és Gandalfot hónapokra bebörtönözte. Saruman a megbékélés, a kompromisszum és a behódolás politikáját hirdeti, mint észszerű megoldást Mordor fenyegetésére, valójában legalább annyira vezérli saját, szövetségesei iránt való kishitűsége és hatalomvágya, mint bölcsessége. Egy tündétől tudják meg, hogy a sokáig a tündék kényszerű vendéglátásában részesülő Gollam is megszökött. A hosszas tanácskozás után Frodó magára vállalja a küldetést: elviszi az Egy Gyűrűt a Végzet Hegyére és elpusztítja. Elrond még nyolc társat jelöl ki mellé az útra, így lesz a Gyűrű Szövetségének tagja Frodó, Gandalf, Aragorn, Boromir (a gondori helytartó, Denethor fia), Legolas (a Bakacsin-erdő tünde királyának – Thranduilnak fia), Gimli (a Magányos Hegy törp uraságának, Glóinnak fia), Samu, Trufa és Pippin. Az utazásig még várniuk kell, mert Elrond felderítő csapatokat küld ki, illetve üzen a messzi tájakon élő szövetségeseknek, hogy biztonságban kezdhessék meg és folytathassák az utazást. Ez alatt az idő alatt újrakovácsolják a Kettétört Kardot, amely Aragorn öröksége, és ettől kezdve Andúrilnak (a Nyugat lángja) nevezik.

Az utazás

A társaság két hónap múlva, december 25-én indul útnak. Úti céljuk először a Vörös-foki Hágó, de Saruman kémei miatt le kell térniük az útról. Az utazás nagyon veszélyesnek ígérkezik, de Gandalf a legtöbb helyzetben segítségükre van. Mikor rájönnek, hogy nem mehetnek tovább a kiválasztott úton, a Caradhras nevű magas és hóborította hegyet próbálják megmászni. A hegy nem engedi át őket, a kis híján halálra fagyó társaság kénytelen a Gandalf által tanácsolt utat követni és elindulni Moria, az egykori törp birodalom tárnái felé. Először farkasok támadnak rájuk, de Gandalf megmenti a társaságot. Január 13-án érkeznek a kapuhoz, azonban az zárva van. Végül is Trufa ötlete segített Gandalfnak kitalálni a jelszót: a felirat azt mondja, hogy: „Mondd, jó barát, és lépj be”, a jelszó pedig „mellon”, vagyis „jó barát”. A Barlang előtt a Tó őre támad rájuk, és a barlangba kényszeríti őket, elzárva a visszautat.

Miközben a kijárat felé igyekeznek, Frodó észleli, hogy követi őket valaki; egyszer két szemet vesz észre és apró lábak lépteit hallja, de nem szól senkinek, mert nem biztos a látottakban. Pippin egy kútba dob egy kavicsot, amire kalapácshangok hallatszódnak a mélyből. A társaság rálel Balin sírjára, mellette törp csontvázakat és egy krónikát találnak. Gandalf beleolvas, s rossz sejtésük beigazolódik: Balint, Bilbó egykori útitársát és kíséretét, miután kiverték az ellenségeiket, az orkokat egykori hazájukból, és rövid időre berendezkedtek, a visszatérő orkok megölték, s a törpök valamiféle ismeretlen ellenséget is észleltek. Nem sokkal a kijárat előtt az orkok észreveszik ottlétüket és rájuk támadnak. Az első rájuk támadó osztaggal még megbirkóznak, de az újabb támadók az ismeretlen fenyegetés: egy félelmetes balrog karjaiba sodorják őket. A fáradt Gandalf egy kőhídon felveszi a harcot a nemcsak fizikailag erős, de mágikus hatalommal is bíró lénnyel, hogy a többiek menekülhessenek. Óriási hatalma itt mutatkozik meg igazán, varázserejét összeszedve sikerül a fenevadat a mélységbe taszítania, de az estében még rávág korbácsával, s így a mágus is a feneketlen homályba zuhan. A Társaság számára Szürke Gandalf nincs többé.

Lothlórien

A társaság fájó szívvel bár, de folytatja útját a közeli erdő, Lórien felé, ahol Aragorn menedéket és biztonságot remél, bár a szövetség tagjai közül többek (így Boromir, a gondori harcos és Glóin fia Gimli, a törp) inkább ódzkodnak a számukra félelmetes hírű helytől. Az erdőben kis tünde csapattal találkoznak, akiket egy Haldír nevű tünde vezet. A fákon kínálnak nekik menedéket éjszakára, így megmenekülnek az üldöző moriai orkok hordáitól. Frodó nem tud aludni és arra lesz figyelmes, hogy egy furcsa lény mászik felé, de a tündék elijesztik. Később kiderül: Gollam volt az, aki a Gyűrű nyomában van. Másnap az utazókat elvezetik Caras Galadhonba, Lórien fővárosába, ahol Galadriel Úrnő már várja őket. Egy kis időt töltenek a tündék makulátlan, a mordoriak fenyegetésétől eltekintve idillikus országában pihenéssel. Frodó Galadrieltől tudja meg, hogy a tünde úrnő valójában a Sauron elleni küzdelmet vezérlő Fehér Tanács egyik legfontosabb, bár általában a háttérben maradó személyisége, és maga is gyűrűhordozó: az egyik Nagy Gyűrű birtokosa (ez segít neki birodalmát oly széppé tenni). A Halhatatlanföld ősi aranykorának szellemét elevenen őrző tünde úrnő bölcs tanácsai felbecsülhetetlen segítséget jelentenek Frodónak az úttal kapcsolatos lelki terhekkel, bizonytalanságokkal való megküzdésben. Frodó felajánlja neki az Egy Gyűrűt, de Galadriel, noha erősen vágyik arra, elutasítja. Amikor elbúcsúznak az úrnőtől és férjétől, Celeborntól, Galadriel hasznos és szép tárgyakkal ajándékozza meg őket.

A Szövetség tagjai csónakba ülnek és az Anduinon leeveznek az Amon Hen hegyig, útközben egy szárnyas fenevadon repülő nazgûllal találkoznak, de Legolas kilövi alóla a szörny-madarat. Az Amon Hennél Frodónak nagy döntést kell hoznia: tudja, hogy egyedül kell folytatnia a az útját, de nem mer belevágni. Boromirra, a gondori emberre hatással van a Gyűrű, és rövid időre elveszi az eszét. A férfi megtámadja Frodót és el akarja venni tőle a Gyűrűt. Ekkor a kis hobbit rájön, hogy mi a helyes döntés, és elindul egyedül Mordor felé. A hűséges Samu kitalálja ura gondolatát, és Frodó után megy. Eközben a csapatra rátámadnak Saruman orkjai és megölik Boromirt, aki a két másik hobbitot próbálja védeni. Trufát és Pippint az orkok magukkal viszik Vasudvardba. Samu utoléri Frodót, és együtt vágnak neki a hosszú útnak. Ettől kezdve a Szövetség útja háromfelé ágazik.

A két torony


Frodó és Samu útja

Miután áthajóznak a túlpartra, Frodó és Samu nekiindulnak az Emyn Muil hegység végtelen lejtőinek. A két kis hobbit sehogyan sem tud kijutni a labirintusszerűen tekergő, meredek falakon túlra, ahol a bűzölgő Holt-láp terül el. Miközben próbálnak előrejutni, összeakadnak Gollammal, aki már egy ideje követi őket. A hobbitok elfogják a lényt és ráveszik, hogy vezesse el őket Mordor kapujáig. Gollam kivezeti őket az Emyn Muil áthatolhatatlan sziklái közül, és a Holt-lápon találják magukat. A Holtláp iszapjában halottak pihennek: számlálhatatlan tünde, ork és ember, az egykori Mordor elleni, a Végzet-hegyi csatában végződő nagy háború résztvevői. Miközben a Fekete Kapuhoz próbálnak eljutni, egy éles, visító hangra lesznek figyelmesek a fejük felett, amely a csontjukig hatol. Egy nazgûl (Fekete Lovas) repül el a fejük fölött, szörnyű, szárnyas jószágon.

Mikor elérnek a jól őrzött Fekete Kapuhoz, semmi reményt nem látnak az áthaladásra. Frodó láthatóan hajthatatlan, és mindenáron be akar jutni a kapun, még ha kopogtatnia kell is; de Gollam elárulja, hogy ismer egy rejtett utat Mordorba. Ekkor Gollam vezetésével elindulnak Ithilien felé, hogy a hegyeket megkerülve jussanak be a Fekete Földre. Ithilien gyönyörű, napsütötte, noha az állandó harcok nyomait itt-ott már magán viselő, és semmiképp sem biztonságos vidékein találkoznak Faramirral, Gondor kapitányával. A rohamcsapat elfogja őket, bár Gollamnak sikerül elszöknie. Kiderül, hogy Faramir Boromirnak az öccse. Elmeséli Frodóéknak, hogy Boromir meghalt, mivel látta csónakon leúszni a holttestét, és kettétörve előkerült Boromir kürtje is. A férfit lesújtja Gandalf halálhíre. A hobbitokat a csapat elvezeti az emberek rejtekhelyéhez, a Tiltott Tónál fekvő barlanghoz, ahol élelmet kapnak, és megpihenhetnek.

Az éjszaka folyamán Gollam a Tiltott Tó területére merészkedik, a gondoriak elfogják, de Frodó nem hagyja, hogy megöljék. Faramir másnap elbocsátja az utazókat, de óva inti Frodót Gollamtól. Szméagol kietlen tájakon vezeti keresztül a megtört és fáradt hobbitokat. Frodóra egyre jobban rátelepszik a Gyűrű, egyre nagyobb súllyal nyomja a kis hobbit mellét és lelkét. Samu észreveszi, hogy Gollamnak kettős személyisége van: régi énje, Szméagol, aki azelőtt volt, mielőtt gyilkossággal megszerezte a Gyűrűt, de személyiségébe beépült az Egy Gyűrű gonosz hatalma is, amihez mint „drágaszágához” beszél, ha úgy hiszi, senki más nem látja. Gonosz énje, Gollam, állandóan próbálja őt gaztettre, árulásra bírni, hogy ragadja magához újra a Gyűrűt, s ahogy egyre közelebb kerülnek Mordorhoz, a gonoszság birodalmához, és egyre több veszélyes helyzetbe kerülnek, ez a rossz oldal egyre inkább felülkerekedik. Samu nem tudja, hogy a látszólag nyájas Frodó mennyit sejt ebből a küzdelemből, és félti Frodót.

A két hobbit és Gollam elérkezik a Morgul-völgyhöz, a legveszedelmesebb, legsötétebb vidékre, a Gyűrű-lidércek székhelye, Minas Morgul (a boszorkányság tornya) mellé. Innen egy hosszú lépcsőfal vezet tovább, meredeken belevágva a sziklákba. Amikor a lépcső aljához érnek kinyílik Morgul városának kapuja, egy egész hadsereg indul neki, hogy megtámadja Osgiliathot, majd a nem messze fekvő Minas Tirithet, Gondor fővárosát. Ha ez a város, a szabad népek legfontosabb és legkomolyabb védőbástyája elesik, Középföldét szinte akadálytalanul szállhatja meg és pusztítja el a gonosz hatalom.

A hobbitok fáradságos munkával felmásznak a hegy tetejére, ahol egy alagúton kell tovább menniük. Az alagútban egy rémséges lény, a Banyapók tanyázik. Itt jönnek rá a hobbitok, hogy Gollam becsapta őket: azért vezette ide a hobbitokat, hogy a Banyapók végezzen velük, és a Gyűrű újra az övé legyen. Frodó és Samu a Galadrieltől kapott ajándék és Frodó kardja – amit Bilbótól kapott (neve Fullánk) – segítségével menekülnek, de a Banyapók követi őket és megcsípi Frodót, aki úgy megbénul, hogy Samu halottnak hiszi. Samu megküzd a pókkal, és súlyos sebet ejtve rajta, menekülésre kényszeríti, de ekkor orkok közeledtét hallja. Kiveszi a Gyűrűt Frodó nyakából, majd elbújik, otthagyva ura halottnak hitt testét. Az orkok megtalálják Frodót, és beszélgetésükből Samu rádöbben, hogy a gazdája még él, csak megbénult, de pár óra múlva felébred. Ekkor követni kezdi az orkokat, akik magukkal viszik Frodót közeli őrtornyukba.

Trufa és Pippin elrablása

Az elrabolt hobbitok az uruk-hai, moriai és mordori orkokból álló támadók veszekedésére ébrednek. A mordoriak vezére, Grisnák megpróbálja az orkokat rábírni, hogy forduljanak Mordor felé, de az uruk-hai vezér, a Sarumant szolgáló Uglúk hallani sem akar erről, s érveinek néhány fej levágásával ad igen komoly megalapozást. Grisnák a foglyokat egy nazgûl segítségével akarja Sauron kezére adni, de miután konstatálja, hogy a lidérc nem várja őt a megbeszélt helyen (hála Legolas íjászművészetének), színleg ráhagyja a döntést Uglúkra. Az orkok végül erőltetett menetben vonulnak át a számukra ellenséges Rohan alföldjein Saruman székhelyére, Vasudvardba, magukkal hurcolva az elfogott hobbitokat, Trufát és Pippint. Megpihennek Fangorn erdejénél, ahol rohírok, a rohani lovasemberek támadnak rájuk. Trufának és Pippinnek sikerül bemenekülnie a Fangorn-erdőbe, ahol az entek élnek: az Óidők óta létező, leginkább járó-kelő és beszélő fákra emlékeztető lények. A hobbitok összeakadnak egyik vezetőjükkel, a Szilszakáll nevű vén enttel, aki elviszi őket lakhelyére. Az entek tanácsot tartanak, hogy beleavatkozzanak-e az emberek háborúiba. Erre ez a visszahúzódó és alapjában véve békés nép sosem volt hajlamos, Saruman orkjai azonban nagy pusztítást végeztek szeretett otthonukban, ezért igen dühösek, és Szilszakáll, noha egykor Sarumant a barátjának, legalábbis jó szomszédjának tartotta, mindenképp a harc pártján van. Végül úgy döntenek, hogy ők is részt vesznek a háborúban és elindulnak Vasudvard felé, hogy megsemmisítsék azt. A hobbitok is velük tartanak. Valóban megtámadják Vasudvardot, Saruman erődjét, és erejük félelmetes, ha megdühödnek: a központi torony, Orthanc kivételével mindent elpusztítanak. A közeli gátat lebontják, az egész helyet ellepi a víz, így Sarumant bezárják a saját tornyába. Itt aztán Pippin és Trufa találkoznak Aragornékkal, és újra összefonódik a társaság nagy részének sorsa.

Aragorn, Legolas és Gimli útja

Mikor a hobbitokat (Trufát és Pippint) elragadták az orkok, a három vándor (Aragorn, az ember, Legolas, a tünde és Gimli, a törp) a nyomukba eredt, hogy kiszabadítsa őket. Amikor Rohan pusztáin keresztül üldözték az orkokat, összetalálkoztak a rohírokkal, akiket Éomer vezetett. Tőle tudták meg, hogy az orkoknak végük, az éjjel szétverték a csapatukat, de a hobbitokról nem tudott semmit. A csatában vélhetően ők is elpusztultak.

Aragorn mégis tovább folytatta útját társaival, hátha a nyomukra akad. Ez sikerült is, hála nyomfejtő képességének. Rájött, hogy Trufa és Pippin a Fangorn-erdőbe menekültek. Követték a nyomukat, és az erdőben egy öregemberre figyeltek fel, akit először Sarumannak hittek, noha Gandalf volt, de már nem Szürke Gandalf, hanem Fehér Gandalf.

Így négyen elindultak Edoras felé, Rohan fővárosába, ahol Théoden király élt, aki most nagy segítségre szorult. A királyt ugyanis Saruman gonosz varázslattal mérgezte meg (ami abban nyilvánul meg, hogy magát cselekvésre képtelennek, öregnek, helyzetét teljesen reménytelennek érzi), és egy kémet juttatott mellé, Kígyónyelvű Grímát. Gandalf felébresztette sötét „álmából” Théoden királyt, aki nyomban a kezébe vette az irányítást. Edorasban Aragorn találkozott Éowynnal, Éomer húgával, aki beleszeretett Aragornba, de az ő szíve már másé volt. Aragorn a völgyzugolyi Elrond lányát szerette, Arwent, aki neki adta szívét, de csak akkor lehetnek egymásé, ha Aragorn király lesz.

Gandalf figyelmezteti Théodent, hogy Saruman hatalmas sereget gyűjtött orkokból és a szomszédos Dúnfölde vadembereiből, hogy megtámadja és uralma alá vonja Rohan földjét. Théoden a Helm-szurdoki erődítménybe, Kürtvárba vezeti a katonáit, Gandalf pedig ellovagol segítségért, mert tudja, hogy kevesen lesznek megvédeni Rohan népét. Aragorn, Legolas és Gimli a királlyal tartottak a Helm-szurdokba. Mikor az orkok elkezdik az ostromot, a védők már tudják, hogy csak Gandalfban reménykedhetnek. A csata másnapjának hajnalán megérkezik végre Gandalf, az összegyűjtött emberekkel, és huornokkal (utóbbiak a Fangorn erdő fái, egykori entek, akik csak mozogni tudnak, beszélni nem). Az orkok az ellenség láttára menekülni kezdenek, de az új erőre kapó rohani katonák és a fák elpusztítják az egész sereget. A csata véget ért, Rohan megmenekült Sarumantól, de Sauron dühe elől nem lehet elrejtőzni.

A csata után Gandalf, Aragorn és a többiek elindulnak a királlyal Vasudvardba, Sarumanhoz. Mikor odaérnek megdöbbenve látják, hogy egész Vasudvard vízben áll. Itt találkoznak Trufával és Pippinnel, akik Szilszakáll mellett vettek részt a rombolásban. Gandalf megpróbál beszélni Sarumannal, de ő hajthatatlan. Saruman még legyőzötten is veszélyes: megpróbálja szónoki és mágikus erőit bevetve egymás ellen hangolni a küldöttség tagjait, és megtagad mindenfajta együttműködést. Ezért Gandalf kitaszítja a Fehér Tanácsból és a Mágus-rendből, eltöri varázsbotját, elveszi hatalmát. A beszélgetés végén valami nehéz, fekete tárgyat dobnak ki az ablakból. Egy palantír, avagy látókő az, amit Saruman szolgája, Gríma szánt Gandalfnak a fejére, de nem talált célba. A régebbi, jobb időkben ezeket a köveket a térben és időben egymástól távol lévő szövetségesek közti kapcsolattartásra használták. Saruman így tartotta a kapcsolatot Sauronnal, aki a parancsokat osztogatta. Gandalf magával viszi a követ, és a majdnem teljes Szövetség elindul vissza, Edoras felé. Az éjszaka, amíg mindenki pihen, Pippin felkel, hogy belenézzen a látókőbe, amire Gandalf nagyon vigyáz – de annyira mégsem, hogy Pippin el ne lopja tőle. Pippin Sauront látja meg a kőben, és sajnos a Sötétség Ura is meglátja a hobbitot. Mielőtt a sokkal erősebb akaratú szellem súlyos titkokat szedne ki a hobbitból, Gandalf elveszi Pippintől a palantírt, ezután magával viszi Pippint Gondorba. Sauron azt hiszi, hogy Pippin Vasudvardban van, ezért odaküldi Fekete Lovasait. A király Dúnhargba lovagol, hogy összegyűjtse seregét és felkészüljön a nagy csatára, amit majd Gondorban vívnak.

A király visszatér


Minas Tirith ostroma

Gandalf és Pippin Minas Tirith-be érkeznek, a Királyok városába, hogy beszéljenek a helytartóval, Denethorral, és figyelmeztessék a Gondort fenyegető veszélyre. Pippin felesküszik Denethor szolgálatára. Denethor azonban nem hallgat Gandalf tanácsára; jobban lefoglalja a fia, Boromir iránt érzett gyász, és egyáltalán nem bízik Gandalfban – részben azért, mert nem szívleli a varázslókat, részben pedig azért, mert maga is rendelkezik egy palantírral, s ennek útján értesül Mordor legyőzhetetlennek látszó hatalmáról, és Aragornról, a királyi sarjról, akit szerinte Gandalf az ő helyére akar ültetni, miközben őt tartja pajzsul Mordor ellen. Másnap hazatér Faramir, és jelenti apjának, hogy a mordori seregek megtámadták és elfoglalták Osgiliathot. Emellett elmeséli, hogy találkozott Frodóékkal, és hogy a Gyűrűt nem vette el tőle. Denethor ezek miatt mérges a fiára, és visszaküldi, hogy foglalja vissza a várost, mivel Boromir is így tett volna. Az újabb csatában Faramir súlyos sérüléseket szenved. A mordori sereg előrevonul, és a haradi olifánthajcsárokkal együtt megostromolják Minas Tirithet.

Denethor, mikor visszahozzák neki Faramir testét, végképp elveszti az eszét. Máglyát épít, hogy azon elevenen elégesse magát és fiát. Pippin látja, hogy Faramir még nem halt meg, és Gandalf segítségével megpróbálják megfékezni Denethort. Faramirt sikerül megmenteniük, de a helytartó öngyilkosságát nem tudják megakadályozni.

Ezalatt Rohanban Théoden király seregszemlét tart. Találkoznak egy kószákból és tündékből álló csapattal. A tündék egy zászlót hoznak magukkal: Gondor királyának jelvénye, amelyet Arwen küldött Aragornnak. A kószák Elrond üzenetét hozzák: más utat kell választania Gondorba, mint a rohani királynak, a Holtak ösvényén kell keresztülmennie.

Trufa is harcolni akar a csatában, de a király nem engedi. Egy Dernhelm nevű fiatal rohani katona veszi magához a hobbitot. A rohani seregek a magát „vadonlakónak” nevező erdei vademberfajta vezetője (Ghân-huri-Ghân főnök) segítségével az orkok elől elrejtőzve átlovagolnak a Drúadán nevű erdőn, és megérkeznek Pelennor mezejére, amely Minas Tirith lábánál terül el. A rohani seregeknek sikerül szétszórniuk Mordor erőit, de a Nazgûlok Ura megtámadja és súlyosan megsebesíti Théoden királyt. Dernhelm és Trufa sietnek a király védelmére. A Fekete Kapitányt egy jóslat szerint emberi kéz nem ölheti meg. „Bolond, eleven férfi engem vissza nem tart” – hivatkozik a jóslatra a gonosz lidérc, de Dernhelm leleplezi magát: kiderül, hogy nem férfi, hanem nő, mégpedig Éowyn, álruhában. A Nazgûl egy pillanatra elbizonytalanodik, ez elég Trufának ahhoz, hogy térden döfje, majd Éowyn elvágja a nyakát. Trufa kardja megsemmisül.

Eközben Aragorn, Gimli és Legolas Elrond fiainak és az északi kószáknak a társaságában a Holtak Ösvényén járnak, ahol azoknak az embereknek a szelleme kísért, akik annak idején elárulták Elendil királyt és Isildurt, amikor Sauron ellen harcoltak. Aragorn, mint Isildur örököse, a Holtakat a szolgálatába tudja állítani, hogy azok esküjüket beteljesítsék. A Holtak segítségével Aragornék legyőzik az umbari kalózokat, és felhajóznak az Anduinon, hogy kivegyék a részüket a pelennori csatából. Így végül sikerül Minas Tirithnél győzelmet aratni. A támadók megmaradt hírmondói messze földre elviszik Gondor dühének és rettenetességének legendáját.

Az utolsó haditanács

Miután Théoden királyt és a csata többi halottját eltemették, Éowynt és Trufát pedig az Ispotályba vitték, Aragorn összehívja az utolsó haditanácsot. Kiderül, hogy Aragorn megmutatta magát Sauronnak a palantíron keresztül. Gandalf javaslatára úgy határoznak, hogy látszattámadást indítanak a Fekete Kapu ellen, hogy ezzel elvonják Sauron figyelmét Mordorról és a Gyűrűről.

A Fekete Kapu előtt egy, az emberi fajba tartozó követ (magát Sauron Szájának nevezi) tárgyalást kezdeményez a gondori és rohani vezetőkkel. Felmutatja a mithril páncélinget, amelyet Frodótól szedtek el. Azt mondja, a hobbitot Barad-dûr kínzókamrájába vetették, de elengedik, ha cserébe feladják Gondort. Gandalf azonban logikusan gondolkodik: ha tényleg elfogták volna Frodót, akkor most a Gyűrű is Sauronnál lenne, és nem alkudozna, ráadásul a követ csak egy kémről beszél. A varázsló nem fogadja el a feltételeket. A követet és gazdáját súlyosan sértegeti, az meg visszalovagol. Kinyílik a Fekete Kapu, és kizúdul rajta az orkokból és trollokból álló fekete hadsereg. A csatában részt vesznek a szárnyas szörnyetegeken lovagló Nazgûlok és – a szabad népek oldalán – a Köd-hegységben fészkelő sasok is.

A Végzet Hegye

Samu behatol Cirith Ungol ork erődjébe, és kiszabadítja Frodót. Nagy szerencséjére az orkok összevesznek Frodó egész országnyi vagyont érő mithril láncingén, és egymást kezdik gyilkolni érte. A túlélő orkok a láncinget Barad-dûrba viszik, ahol átadják Sauron Szájának.

Frodó és Samu ork ruhába öltöznek, és átvágnak Mordor hamuval borított pusztaságán, egyenesen a Végzet Hegyéig, azaz az Orodruinig. Frodó a Gyűrűt nagyon nehéznek érzi, így egy szakaszon Samu kénytelen cipelni őt. Útközben Gollam rájuk támad, és bár Samu legyőzi, de megszánja, és nem öli meg, csak elzavarja. Frodó végre eljut a helyre, ahol a Gyűrűt kovácsolták, de ekkor a Gyűrű hatalma legyőzi őt, így nem pusztítja el, hanem felhúzza az ujjára. Ekkor Gollam újra felbukkan, és ráveti magát Frodóra. Hosszas dulakodás után Gollam leharapja Frodó ujjáról a Gyűrűt. Gollam örömében se hall, se lát, örömtáncot járva a szakadék szélén egy billegő kőre lép, s belezuhan a Végzet-katlanba, és ott a Gyűrűvel együtt elpusztul. Frodó hirtelen megkönnyebbül, hogy megszabadult terhétől. A vulkán azonban kitör, Frodó és Samu egy sziklára menekülnek. Már-már azt hiszik, hogy itt fognak meghalni, mikor megérkezik Gandalf Szélura Gwaihir hátán, és megmenti a hobbitokat.

A koronázás

Frodót és Samut Minas Tirithben hősként ünneplik. Aragorn sikeresen gyógyítja a háború fekete kórban szenvedő betegeit, s egy régi jóslat („a Király keze gyógyító kéz, s erről ismerszik meg az igazi király”) alapján elterjed a hír, hogy Gondor Ura visszatért a városba. Aragornt, mint Gondor visszatérő királyát, Gandalf megkoronázza. Elrond és Arwen is eljönnek az ünnepségre, és Aragorn feleségül veszi a tünde úrnőt. Faramir és Éowyn, akik az Ispotályban ismerték meg egymást, szintén összeházasodnak. A koronázás után Gandalf, Legolas, Gimli és a négy hobbit hazaindulnak. A Fangorn-erdőnél a törp és a tünde elbúcsúznak a többiektől. Szilszakálltól megtudják, hogy Sarumant és Grímát végül az entek kiengedték Vasudvardból. Ezután Gandalf is elbúcsúzik a hobbitoktól, és elmegy az Öreg-erdőbe, Bombadil Tomához, Frodóék pedig hazatérnek a Megyébe.

A Megye megtisztítása

Amikor a hobbitok hazaérkeznek, kaotikus állapotok fogadják őket: a Megye pázsitja felégetve, a fák kidöntve, és Hobbitfalván marcona emberek és hobbitok járőröznek, az egykor virágzó paraszti közösségben tombol a félelem keltette, hobbit ésszel mérve irracionális diktatúra, a nyílt hatalmaskodás, a cenzúra és a börtönök világa, a környezetpusztítás, amely nem a lakosság szükségleteit, hanem az uralkodók jólétét szolgálja. Frodóék hamar megtudják, hogy egy „Kapzsi” néven tevékenykedő személy a pusztítás fő felelőse és fenntartója. Kiderül, hogy Kapzsi nem más, mint a varázshatalmát vesztett Saruman, aki így próbál kicsinyes módon a hobbitokon, illetve a világon bosszút állni (a Kapzsi, valójában kapshû név eltorzult ork szó, jelentése öregember). Gríma is Sarumannal van. Frodó sereget toboroz a hobbitokból, és miután egy inkább csetepaténak, mint komoly csatának nevezhető összecsapás során megfutamítja az ellenség főbb erőit; követeli, hogy a gonosz mágus és csatlósai hagyják el a Megyét. Saruman megpróbálja leszúrni Frodót, de a mithril láncing megvédi a hobbitot. Saruman tehetetlen dühében elvonulni készül. Frodó látja, hogy Kígyónyelvű csak habozva követi, ezért felajánlja neki, hogy hagyja ott Sarumant, és szabadon mehet, amerre lát. Saruman azonban, hogy elszakadását megakadályozza (hogy legalább egyvalaki legyen, akit a hatalmában tarthat), leleplezi szolgáját mint az egykori hobbit polgármester, Lothó gyilkosát. Kígyónyelvű azzal védekezik, hogy Saruman parancsolta a megölését. Saruman pedig (hogy felette lévő hatalmát bizonyítsa) gúnyolni kezdi Kígyónyelvű tehetetlen szolgalelkűségét, és megüti. Gríma tőrt ránt, és Kígyónyelvű elvágja Saruman torkát. A hobbitok lenyilazzák az eszét vesztett Kígyónyelvűt. Ezután Frodó és Samu nekilátnak helyrehozni a Megyében uralkodó állapotokat: kiengedik a hobbitokat, akiket Saruman bebörtönzött, Samu új fákat ültet. Ezzel ért végleg véget a Gyűrűháború.

Szürkerév

Négy év telt el a Háború vége óta. Samut Hobbitfalva polgármesterévé választották, feleségül vette Csűrös Rozit, és már megszületett az első gyermekük, Elanor is. Frodó könyvet írt a kalandjairól, Bilbó könyvének folytatásaként. Azonban a Morgul-tőr ejtette seb soha nem gyógyult be, és Frodónak rendszeresen fájdalmai vannak. Így aztán a könyv befejezését Samura bízza, és elmegy a Szürkerévbe, ahonnan a tündék hajói indulnak Középföldéről Valinorba. Vele tart Bilbó, Gandalf, Galadriel és Elrond is, akik mind-mind úgy döntenek, itt hagyják ezt a világot. Frodó elbúcsúzik Pippintől, Trufától és Samutól, és elhajózik. Ezzel véget ér a Három Gyűrű hatalma is Középföldén és beköszöntött az emberek kora.

Eltérések a könyv és a Peter Jackson-féle filmváltozat cselekménye között


Jegyzetek


  1. Hogy ez valóban változtatás, nem pedig az a gondolat áll mögötte, hogy az idős hobbitok arca úgy fest, mint a fiatal embereké, az kiderül abból a képsorból, amelyik az ötvenéves (és annyinak is kinéző) Bilbót mutatja a Gyűrű megtalálásakor.

További információk


  • Középfölde-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap



Kategóriák: Középfölde


Dátum: 23.01.2021 05:48:13 CET

Eredet: Wikipedia (Szerzői [Laptörténet])    Licenc: CC-by-sa-3.0

Változtatások: Az összes képet és a hozzájuk kapcsolódó legtöbb látványelemet eltávolítottuk. Néhány ikont a FontAwesome-Icons váltotta fel. Néhány sablont eltávolítottak (például „a cikk kibővítéséhez szükséges”) vagy hozzárendelte (mint például „hatjegyek”). A CSS osztályokat vagy eltávolították, vagy harmonizálták.
A Wikipedia-tól olyan linkeket, amelyek nem vezetnek cikkhez vagy kategóriához (mint például a „Redlinks”, „a szerkesztési oldalra mutató linkek”, „a portálok linkjei”), eltávolították. Minden külső linkhez tartozik egy további FontAwesome-Icon. Néhány apró változtatás mellett a médiatartályt, a térképeket, a navigációs dobozokat, a beszélt verziókat és a geomikroformátumokat eltávolítottuk.

Felhívjuk figyelmét: Mivel az adott tartalmat az adott időpontban automatikusan a Wikipedia veszi, a kézi ellenőrzés volt és nem lehetséges. Ezért a nowiki.org nem garantálja a megszerzett tartalom pontosságát és aktualitását. Ha van olyan információ, amely pillanatnyilag hibás, vagy pontatlan a képernyő, akkor nyugodtan lépjen kapcsolatba velünk: email.
Lásd még: Om oss & Adatvédelmi irányelvek.