Birtokos eset



A grammatikában a birtokos eset, latin szóval genitivus az az eset, amely a legtágabb értelemben azt fejezi ki, hogy egy, ugyancsak tág érelemben vett tárgy viszonyban van egy másik tárggyal.[1] A legjellegzetesebben birtokviszonyról van szó, ebben az esetben áll a birtokost megnevező szó, de sok más egyéb viszonyt is kifejezhet, melyek száma nyelvtől függően nagyon különböző lehet.[2]

Birtokos esetről általában azon nyelvek grammatikáiban van szó, amelyekben rag fejezi ki. Ebben az értelemben az vehető észre történelmi szempontból, hogy egyes nyelvekben többé-kevésbé leépült a használata annak a folyamatnak a keretében, amelyben leépült a névszóragozás. A régi indoeurópai nyelvekre nagy fokú szintetizmus volt jellemző, tehát a névszóragozás viszonylag nagyon fejlett, és a birtokos eset használata is nagyon kiterjedt volt. E nyelvek utódai esetében már nem egyenlő a szintetizmus foka. Ezért például a legtöbb szláv nyelvben a birtokos eset használata viszonylag nagyon aktív, de egyéb nyelvek inkább az analitizmus irányában fejlődtek, ezért például a német nyelvben a birtokos eset használata megvan, de leépült a szláv nyelvekhez képest, az angolban is csak korlátozottan maradt meg, és kifejezése analitikus módszerrel áll versenyben.[3]

Az újlatin nyelveket tekintve, miközben a felmenőjükben, azaz a latinban a birtokost a raggal kifejezett birtokos esetű szó nevezte meg (pl. liber Petri ’Petrus könyve’), nyugati utódaiban ezt teljesen analitikus kifejezési mód helyettesítette elöljárószó + ragtalan szó szerkezet alakjában. Eszerint a francia nyelvben a latin példa megfelelője le livre de Pierre lett.[4] Csupán a román nyelvben maradt fenn a raggal kifejezett birtokos eset, bár a ragot a névmások kapják és a főnév meg a melléknév helyett többnyire a determinánsok.

A birtokos esetben álló szót elöljáróval vagy anélkül használják. E módszerek aránya nyelvtől függő.

A magyar nyelv grammaikáiban általában nincs szó birtokos esetről, csak birtokos szerkezetről, de vannak kivételek, például Bokor 2007[5] (lásd lentebb A magyar nyelv szakaszt).

Tartalomjegyzék

A birtokos eset főbb jelentései


A birtokos esetben álló szó a legjellegzetesebben jelzői funkciót tölt be, és többféle jelentésű viszonyban állhat az alaptagjával. Egyes jelentések több nyelvben is megvannak, melyeket a magyar birtokos szerkezetek is tükröznek. Latin grammatikák nyomán ezek a következők:[6]

A közép-délszláv diarendszer nyelveiben


Mint a szláv nyelvek többségében, a közép-délszláv diarendszer nyelveiben (bosnyák, horvát, montenegrói, szerb) is viszonylag fejlett a névszóragozás, és a birtokos esetet is ragok fejezik ki a főnéven, a vele egyeztetett melléknéven, a névmásokon és a számnéven.[7] A szabályos ragok az alábbiak:

A névmások mindegyik típusához tartoznak a melléknevekéhez hasonló birtokos esetű alakok. Csupán a személyes névmásoknak vannak saját alakjaik is ebben az esetben. Mindegyiket csak elöljáróval használják: od mene ’tőlem’, od tebe ’tőled’, od njega ’tőle’ (hímnem), od nje ’tőle’ (nőnem), od nas ’tőlünk’, od vas ’tőletek/magától/maguktól/öntől/önöktől’, od njih ’tőlük’.

A ’ki?’ és a ’mi?’ jelentésű kérdő névmások, valamint a belőlük képzett határozatlan névmások is csak ilyen használatúak, azaz nem lehetnek determinánsok, de ezeknek is a melléknevekéhez hasonló birtokos esetű alakjuk van: od koga ’kitől’, od čega ’mitől’, od nikoga ’senkitől’.

A többi kérdő névmás és a többi egyéb típusú névmás determinánsként is használható, és mindnek a melléknevekéihez hasonló birtokos alakjaik vannak: mojeg(a) vagy mog brata ’a fivérem’ vmije/vkije, naših ’a mieink’ vmije/vkije, ove ’ennek’ a vmije/vkije, kojih ’akik’ vmije/vkije.

Az ’egy’-nek megfelelő tőszámnévnek és a sorszámneveknek is melléknévi birtokos esetű alakjaik vannak [jednog(a) ’egy’ vmije/vkije (hn., sn.), jedne ’egy’ vmije/vkije (nn.), drugog(a) ’a második’ vmije/vkije (hn., sn.), druge ’a második’ vmije/vkije (nn.)], de a ’kettő’-nek, a ’három’-nak és ’négy’-nek megfelelőknek saját ragjuk van: dvaju ’a kettő’ vmije/vkije (hn., sn.), dveju ’a kettő’ vmije/vkije (nn.) triju ’a három’ vmije/vkije, četiriju ’a négy’ vmije/vkije.

A közép-délszláv nyelvekben a birtokos esetnek viszonylag sok jelentése van, következésképpen használata kiterjedt. A fentebb említett négy típuson kívül az elöljáró nélkül használt birtokos esetnek több egyéb típusa is van. Az ezeket hordozó szavak nemcsak jelzők lehetnek, hanem egyéb mondatrészek is:[8]

Ezekben a nyelvekben a birtokos eset a legtöbb elöljáróval társított, melyekkel főleg tulajdonképpeni vagy képes helyhatározót fejez ki. Az elöljáró többféle lehet:

A román nyelvben


A román az egyetlen olyan újlatin nyelv, amelyben fennmaradt, csökkent mértékben ugyan, a névszóragozás, következésképpen a birtokos esetet ragok fejezik ki, de ezek nemcsak a birtokos esetéi, hanem a részes esetéi is.

Általában nem a főnevek és a melléknevek kapják a ragokat, hanem a determinánsok és a névmások.

A főnevek közül csak a nőneműeknek és a velük egyeztetett mellékneveknek van ragjuk egyes számban:

Megjegyzendő, hogy ezek az alakok egybeesnek ezen főnevek többes szám alanyesetű, tárgyesetű és birtokos esetű alakjaikkal is.

Ezek a főnevek és a velük és melléknévi jelzőjük alkotta szószerkezetek sem fejezik ki a birtokos esetet magukban, hanem csak determinánssal együtt.

A főnevek határozott artikulusos birtokos esete:

A főnév neme és jellege Egyes szám Többes szám
Hímnemű köznév ariciului frumos vagy frumosului arici ’a szép sündisznó’ vmije aricilor frumoși vagy frumoșilor arici ’a szép sündisznók’ vmije
Hímnemű személyes tulajdonnév lui Sandu ’Sandu’ vmije/vkije
Semlegesnem numelui frumos vagy frumosului nume ’a szép név’ vmije numelor frumoase vagy frumoaselor nume ’a szép nevek’ vmije
Nőnemű köznév fetiței / pâinii / basmalei frumoase vagy frumoasei fetițe / pâini / basmale ’a szép kislány/kenyér/fejkendő’ vmije fetițelor / pâinilor / basmalelor frumoase vagy frumoaselor fetițe / pâini / basmale ’a szép kislányok/kenyerek/fejkendők’ vmije
Nőnemű tulajdonnév Mariei ’Maria’ vmije/vkije, României ’Románia’ vmije/vkije

A főnevek határozatlan névelős birtokos esete:

A főnév neme és jellege Egyes szám Többes szám
Hímnemű köznév unui arici frumos vagy unui frumos arici ’egy szép sündisznó’ vmije unor arici frumoși vagy unor frumoși arici ’szép sündisznók’ vmije
Semlegesnem unui nume frumos vagy unui frumos nume ’egy szép név’ vmije unor nume frumoase vagy unor frumoase nume ’szép nevek’ vmije
Nőnemű köznév unei fetițe / pâini / basmale frumoase vagy unei frumoase fetițe / pâini / basmale ’egy szép kislány/kenyér/fejkendő’ vmije unor fetițe/pâini/basmale frumoase vagy unor frumoase fetițe/pâini/basmale ’szép kislányok/kenyerek/fejkendők’ vmije

Megjegyzések:

A román nyelv grammatikái még két névelőt tartanak számon.

Az ún. birtokos névelő kötelezően hozzátartozik a birtokos eset alakjához bizonyos esetekben, és nemben, valamint számban egyezik a főnévvel. Akkor használják, amikor a birtokos esetű szó:

A birtokos névelőnek magának is van egy birtokos esetű alakja, többes számban, amelyet csak a több tulajdonost megnevező birtokos névmással használnak, pl. alor mei (hn.) / mele (nn.) ’az enyéim’ vmije/vkije.

Van még az ún. mutató névelő, amely például melléknév főnevesítésére szolgál, pl. celui harnic (hn.), celei harnice (nn.) ’a szorgalmas’ vmije/vkije, celor harnici/harnice ’a szorgalmasok’ vmije/vkije. Nőnem egyes számban a melléknév is megkapja a birtokos eset ragját.

A magyar birtokos személyjelnek megfelelő birtokos determinánsnak csak nőnem egyes számban van birtokos esetű ragja. Ugyanakkor a főnévi alaptagjának is van ragja, valamint egyéb determinánsa is, amely szintén megkapja a birtokos eset ragját, pl. colegei mele/tale/sale ’a kollégám/-ád/-ja’ vmije/vkije.

A determinánsokként is használt névmásoknak is vannak birtokos esetű alakjaik. A névmást a végére tett -a különbözteti meg a determinánstól. Példák:

A determinánsként nem használt névmások birtokos esetű alakjai:

A tőszámnevek közül az ’egy’-nek megfelelőnek vannak birtokos esetű alakjai, ugyanazok, mint a belőle származó határozatlan névelő alakjai, azzal a különbséggel, hogy a főnévi értékűhöz -a van hozzáadva: unui(a) (hn.), unei(a) ’egy’ vmije/vkije. A sorszámnevek birtokos esetű alakjait az előttük használt mutató névelő ilyen esetű egyes számú alakjai adják, melyeket a de elöljáró és a birtokos névelő követ: celui de-al treilea (hn.), celei de-a treia (nn.) ’a harmadik’ vmije/vkije.

A románban az egyetlen teljesen analitikus birtokos szerkezet az ’egy’-nél nagyobb számokat jelentő tőszamneveké, amikor a birtokos és a birtok determinálatlan vagy határozatlanul determinált. Ez az a elöljáróval jön létre, pl. (un) părinte a trei copii ’három gyerek apja’.

A genitivus possessivus, subiectivus, obiectivus és partitivus-on kívül a román grammatikák számontartják még az elnevezés genitívuszát (apa Bistriței ’a Beszterce folyó’, szó szerint ’a Beszterce vize’) és a felsőfok genitívuszát (frumoasa frumoaselor ’szépek szépe’).[18]

A románban is a birtokos esetű szó elöljáróval vagy anélkül tölt be mondattani funkciókat. Elöljáró nélkül a fő funkciójáról, a jelzőiről van szó, valamint a névszói állítmány névszói része funkcióról (lásd a fenti példákat).

Elöljáróval különféle határozókat fejez ki a birtokos eset. Néhány tulajdonképpeni elöljáró (pl. contra fulgerului ’a villám ellen’), egyes elöljáróként használt határozószók (pl. deasupra unui zid ’egy fal fölött’), és több ún. elöljáró értékű szókapcsolat követeli meg. Ezek fő eleme olyan főnév, amely eredetileg birtokos esetű szó alaptagja: din pricina alergăturilor ’a futkosások miatt’, cu ajutorul cărții ’a könyv segítségével’.[18]

Az angol nyelvben


Az angolban a főnévragozásból csak a birtokos eset maradt fenn az óangol származású -s ragjával.[20] Ezért egyes angol grammatikákban is megjelenik a genitive terminus,[21] de általában rá a possessive form ’birtokos alak’ kifejezést használják.[22] Ez a szintetikus alak analitikus alakkal versenyez, melyet az of elöljáró + ragtalan alakú főnév ad. A ragos alak általában a személy- és állatnevekre korlátozódik, akár tulajdon-, akár köznevek, továbbá földrajzi tulajdonnevekre, valamint egyes hely-, intézmény-, cég- és kiadványnevekre. Az elöljárós szerkezet általáben élettelenek köznevével használatos. Olykor csak a ragos alak lehetséges (pl. your father's car ’apád autója’), máskor csak az elöljárós (the beginning of the term ’az időszak kezdete’), de sokszor mindkettő lehetséges. Példák:

my friend's name = the name of my friend ’barátom neve’;
Scotland's rivers = the rivers of Scotland ’Skócia folyói’;
the company's head office = the head office of the company ’a cég igazgatósága’;
the magazine's political views = the political views of the magazine ’a folyóirat politikai nézetei’.

Az -s morfémás többes számú főnevek esetében a birtokos eset ragja összemosódik ezzel, és írásban aposztróffal jelzik: the customers' car park ’az ügyfelek parkolója’.

A fenti példákban a jelző alaptagja határozott. Egy olyan szerkezetben, amelyben az alaptag határozatlan névelős, a birtokos eset mindkét kifejezési módszere használatos: a coat of Julia's ’Julia egyik kabátja’.

A birtokviszony kifejezése más nyelvekben


A magyar nyelvben

A magyarban három olyan szerkezet fejezi ki főnévvel a tulajdonost, amely megfelel más nyelvekben birtokos esetű főnév szerkezetével. Az egyik a jelzői funkciójú nulla ragos főnév, amelyet birtokos személyjellel ellátott, a birtokot megnevező főnév követ, pl. a kórház orvosa. Ezzel egyenlő a -nak/-nek ragos főnév, melyet rendszerint egy determináns követ a birtok előtt: a kórháznak az orvosa. Egyes esetekben ez a rag kötelező, például birtokosok láncolatában az utolsó tagon: Pista nagyapja barátjának a kutyája.[23] Ezekben a szerkezetekben Bokor 2007 birtokos esetűnek tekinti a birtokost megnevező szót, az elsőben az alanyesettel közös nulla raggal, a másodikban a részes esettel közös raggal.[5]

A harmadik szerkezet az birtokjellel ellátott birtokosé. A birtokjel az előbb megnevezett birtokra utal, és a vele használt főnév determinánssal használt. Lehet névszói állítmány, miközben a birtok alanyi funkciójú, pl. Ezek a könyvesboltok az egyeteméi. Egyéb funkciókban (alany stb.), a birtokjel a kontextusban nem ugyanabban a mondatban megnevezett birtokra utal: Ma minden könyvesbolt zárva van. Az egyetemé nyitva van.[24]

A francia nyelvben

A francia olyan nyelv, amelyben egyáltalán nincs főnévragozás. A birtokos esetű főnév vagy névmás megfelelője mindig elöljáró + főnév/névmás. A leggyakoribb a de elöljáró, melynek magánhangzó előtt használt változata d’. Többnyire ezek az alakok használatosak (les tragédies de Racine ’Racine tragédiái’, la porte de ma sœur ’a nővérem ajtaja’, la viande de ce cheval ’ennek a lónak a húsa’,[25] de osszeolvad a le (hn. egyes szám) és a les (hn. és nn. többes) határozott névelőkkel: la maison du berger ’a juhász háza’, la maison des bergers ’a juhászok háza’.[26]

Ritkábban használt az à elöljáró, főleg a személyes névmások hangsúlyos alakjaival, névszói állítmányi (Cette maison est à nous ’Ez a ház a miénk’) vagy jelzői funkcióban, amikor az alaptag határozatlan névelős: un ami à moi ’az egyik barátom’. Az à + személyes névmás szerkezetet a birtokos személyének a nyomatékosítására is használják: son honneur à lui ’az ő becsülete’ (nem a másé).[27]

Jegyzetek


  1. Čirgić 2010, 184. o. (montenegrói grammatika).
  2. Crystal 2008, 210. o.
  3. Bussmann 1998, 461. o.
  4. Dubois 2002, 217. o.
  5. a b Bokor 2007, 287. o.
  6. Bussmann 1998 (461. o.) és Čirgić 2010 (184–185. o.) meghatározásai, Kálmánné Bors – A. Jászó 2007 (419–420. o.), Barić 1997 (557–562. o., horvát grammatika), Čirgić 2010, Constantinescu-Dobridor 1998 (genitiv szócikk) és Bussmann 1998 példái.
  7. Jolić 1972, 407–420. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.
  8. Čirgić 2010, 184–185. o. osztályozása és példái, kivéve a külön jelzett forrásból származó példákat.
  9. Barić 1997, 561. o.
  10. Barić 1997, 446. o.
  11. Barić 1997, 562. o.
  12. Čirgić 2010 186. o.
  13. Barić 1997, 280. o.
  14. Čirgić 2010 p. 197.
  15. Čirgić 2010 192. o.
  16. a b Klajn 2005, 159. o. (szerb grammatika).
  17. Barić 1997, 277. o.
  18. a b c d Constantinescu-Dobridor 1998, genitiv szócikk.
  19. Avram 1997, 349. o.
  20. Eastwood 1994, 184–185. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásból származó információkat.
  21. Vö. Crystal 2008, 210. o.
  22. Pl. Eastwood 1994-ben.
  23. Szende – Kassai 2001, 136–138. o.
  24. Szende – Kassai 2001, 141. o.
  25. Grevisse – Goosse 2007, 430–431. o.
  26. Grevisse – Goosse 2007, 1319. o.
  27. Grevisse – Goosse 2007, 851. o.

Források





Kategóriák: Nyelvtani esetek


Dátum: 01.04.2021 09:36:54 CEST

Eredet: Wikipedia (Szerzői [Laptörténet])    Lizenz: CC-BY-SA-3.0

Változtatások: Az összes képet és a hozzájuk kapcsolódó legtöbb látványelemet eltávolítottuk. Néhány ikont a FontAwesome-Icons váltotta fel. Néhány sablont eltávolítottak (például „a cikk kibővítéséhez szükséges”) vagy hozzárendelte (mint például „hatjegyek”). A CSS osztályokat vagy eltávolították, vagy harmonizálták.
A Wikipedia-tól olyan linkeket, amelyek nem vezetnek cikkhez vagy kategóriához (mint például a „Redlinks”, „a szerkesztési oldalra mutató linkek”, „a portálok linkjei”), eltávolították. Minden külső linkhez tartozik egy további FontAwesome-Icon. Néhány apró változtatás mellett a médiatartályt, a térképeket, a navigációs dobozokat, a beszélt verziókat és a geomikroformátumokat eltávolítottuk.

Felhívjuk figyelmét: Mivel az adott tartalmat az adott időpontban automatikusan a Wikipedia veszi, a kézi ellenőrzés volt és nem lehetséges. Ezért a nowiki.org nem garantálja a megszerzett tartalom pontosságát és aktualitását. Ha van olyan információ, amely pillanatnyilag hibás, vagy pontatlan a képernyő, akkor nyugodtan lépjen kapcsolatba velünk: email.
Lásd még: Jogi nyilatkozat & Adatvédelmi irányelvek.