Egyszikűek - huwiki.org

Egyszikűek



Egyszikűek
Evolúciós időszak: Kora kréta - jelen
Kanári datolyapálma (Phoenix canariensis)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Mesangiosperms
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Scop.
Rendek

Klád: Pandanae

Klád: Commelinae (Commelinids)

Hivatkozások

A Wikifajok tartalmaz Egyszikűek témájú rendszertani információt.

A Wikimédia Commons tartalmaz Egyszikűek témájú kategóriát.

Más rendszerezések
legközelebbi felsőbb taxon:
alsóbb taxonok: Alosztályok
legközelebbi felsőbb taxon: zárvatermők (Magnoliophyta)
  • Alosztályok
legközelebbi felsőbb taxon:
alsóbb taxonok: Főrendek
R. F. Thorne
legközelebbi felsőbb taxon:
alsóbb taxonok: Főrendek

Triuridanae

  • Acoranae
  • Aranae
  • Alismatanae
  • Lilianae
  • Pandananae
  • Arecanae
  • Hydatellanae
  • Commelinanae
legközelebbi felsőbb taxon:
alsóbb taxonok: Rendek

Az egyszikűek (Liliopsida, Monocotyledonopsida, Monocotyledonae), az APG IV-rendszer szerint monocots, a növények országának (Plantae), a zárvatermők törzsének (Magnoliophyta) egyik osztálya.

Tartalomjegyzék

Anatómiai sajátosságaik


Az egyszikűek egyetlen olyan közös tulajdonsága, amit minden csoport megtartott és csak rájuk jellemző az, hogy egy sziklevéllel csíráznak (egyesek szerint a jamszgyökérvirágúak (Dioscoreales) némelyikének két sziklevele van, de ez még nem bizonyított).

Az egyéb, rájuk általánosan jellemző tulajdonságok a kétszikűek egyes taxonjainál is jelentkeznek. Így például:

Ezzel egy időben az egyszikűek egyes csoportjaikban nincsenek meg a csoport nagy többségére jellemző tulajdonságok: a kontyvirágfélék párhuzamostól eltérő levélerezete például a környezethez alkalmazkodás eredményeként fellépő visszafordulás.

Csírázás

Az egyszikűekre tehát általánosan jellemző, hogy egy sziklevéllel csíráznak. A csírázás menete is eltér a kétszikűekétől (Magnoliopsida): azok sziklevele csírázáskor kiemelkedik a talajból, mert a fejlődő fiatal szár az első lombleveleket és a még le nem száradt szikleveleket is felemeli (ez a föld felett csírázás). Az egyszikűek sziklevele viszont a talajban marad, és nem kerül a felszín fölé (földben, azaz föld alatt csíráznak).

Gyökérrendszer

A csírázó egyszikűek magjából előbújó, fiatal gyököcske – amiből a főgyökér kialakulna – elsatnyul, és feladatát nagyjából egyforma hosszú és egyforma vastag, tehát egyenrangú mellékgyökerek veszik át (az egyszikűek mellékgyökérrendszerét morfológiai értelemben járulékos gyökereknek tekintjük). Az új gyökérrendszer két helyen alakulhat ki:

A gabonafélék bojtos gyökérzete fejlődése allorizás módon (kétszikűek gyökérrendszer-alakulása) indul meg, a mellékgyökerek pedig később válnak olyanná, mint az eredeti főgyökerek. A mellékgyökerek keletkezése az oldalgyökerekéhez hasonló, de ezektől abban különböznek, hogy míg az oldalgyökerek plagiotróposak, addig a mellékgyökerek függőlegesen lefelé hatolnak a talajba, azaz ortotróposak.

Hajtásrendszer

A hajtás tengelye, a szár

Az egyszikűek hajtásrendszerének fejlődése igen változatos, és nagyon bonyolult szövettani folyamatok zajlanak le közben. Általánosan jellemző az egyszikűekre a kollateriális zárt nyaláb, azaz az edény háncs- és farésze között másodlagos osztódószövetet (kambium) nem találunk, így az egyszikűek másodlagos vastagodásra nem képesek (kivételes a fásszárú spárgavirágúak esete, lásd lentebb). A nyalábhüvelyeket erős és fejlett szilárdítószövet-burok fogja körül, mely igen ellenállóvá teszi az egyszikűek szárát.

A faedények gyakran igen tág üregűek és erőteljes megvastagodásúak (jó példa a kukorica Zea mays) Az edénynyalábok a szárban sohasem rendeződnek körbe, hanem szórtan helyezkednek el, a kollaterialitást megtartva.

A hajtás tenyészőkúpja is jelentős különbségeket mutat a két zárvatermő osztályban. Az egyszikűek szárában nem képződik kambium, ezért nem képesek másodlagosan vastagodni, a szár gyarapítása kizárólagosan az elsődleges osztódószövet feladata, mely a hajtáscsúcsban működik. A fejlődés kezdetén ezen számos osztodóképes sejt alakul ki, ezért jelentősen megvastagszik. A hosszúságbeli gyarapodást az elsődleges osztódószövet tökéletesen ellátja, a vastagodást azonban a fiatal sejtek megnyúlása és szélesedése révén lehetséges. Ezért marad a pálmák törzse olyan vékony, és gyakran nem az alapjánál, hanem a közepénél vastagodik meg jobban, szemben a fás kétszikűek kúp alakú törzsével.

Fatermetű egyszikűek

Az egyszikűeknek alapvetően két fatermetű alakja ismert: a pálmatörzsűek (pálmák és csavarpálmafélék (Pandanaceae)); és fatermetű fajok a spárgavirágúak rendjén belül az agávéfélék (Agavaceae), és sárkányfák (Dracaena) nemzetségéből.

Áltörzses egyszikűek

Az áltörzses egyszikűek ritkábban nőnek tényleges fatermetű növényekké (például banánfélék (Musaceae)). Ezeknél a növényeknél a kialakuló levélalapok hüvelyekké módosulnak, mely tekintélyes méreteket is elérhetnek.

Az egymáshoz szoruló vaskos és erőteljes szilárdítószövetű levélhüvelyek a pálmákéra emlékeztető áltörzset alakítanak ki. A levélhüvelyek mindig a törzs belsejében alakulnak ki, a külső rétegek pedig gyakran lepusztulnak. Később a központi részen a virágzati tengely tör elő.

Szalmaszár

A szalmaszár a perjefélék (Poaceae) sajátossága, melyről a Perjefélék szócikkben részletesen olvashatunk.

A levél

Az egyszikűek levele egyaránt lehet jól tagolt lomblevél (levélalap, levélnyél, levéllemez) vagy lándzsaszerű. A levélalap sok esetben levélhüvellyé módosult, mely látszólagos szárat (áltörzset) alakít ki. A levelek fiatal alakban a két osztályban igen hasonlítanak egymásra: széles alapon ülnek, és végük elkeskenyedik. Az egyszikűek levelének nincs peremirányú növekedése, hanem levélkezdemény csúcsán és alapjánál egyaránt interkaláris merisztéma alakul, mely egyaránt képes létrehozni a szalagszerű, keskeny leveleket és a nagy felületű nyeles leveleket.

Az egyszikűek levelének erezete szinte mindig párhuzamos, egyes családokban azonban az életkörülmények miatt hálózatos levélerezet alakul ki (például kontyvirágfélék [Araceae], jamszgyökérfélék).

Virág

Az egyszikűek virágai három fejlődési fokozatot mutatnak:

Az egyszikűek virága állhat magányosan (például tulipán), de alkothatnak virágzatot is (például gyékényfélék [Typaceae] – torzsavirágzat, virágkákafélék [Butomaceae] – álernyő, pázsitfüvek – buga). A virágban alapvetően a hármas szám és annak többszörösei jellemzők (6, 9). Gyakorinak mondható a csoportban a porzók sztaminódiummá, azaz álporzókká való alakulása. Ezek vagy teljesen elcsökevényesedett sterilis porzók, vagy sziromszerű képletté módosultak.

Az egyszikűek evolúciója és osztályzása


A molekuláris filogenetika és a kladisztika segítségével igen alaposan át kellett gondolni nem csak a kétszikűek, de az egyszikűek rendszerét is. Számos ponton jelentős változtatásokat hajtottak végre a korábbi, elsősorban morfológiai alapú rendszereken (pl. Soó- és Tahtadzsjan-féle rendszer). Több, addig szilárdnak vélt vélemény dőlt meg, melyek nagy vonalakban a következők.

I. kladogram: az egyszikűek elhelyezkedése a zárvatermő törzsfában az APG IV (2016) alapján[1]
zárvatermők

 Amborellales 




 Nymphaeales 




 Austrobaileyales 






 magnoliids 



 Chloranthales 





 monocots 




 Ceratophyllales 



 eudicots 









2. kladogram: az egyszikűek (monocots) törzsfája, a számok a koronacsoporttól való leágazás idejét jelzik millió években[1]
monocots 131


          

 Acorales 




 Alismatales 


122
          

 Petrosaviales 



120

 Dioscoreales 115 



 Pandanales 91 





 Liliales 121 


121

 Asparagales 120 


commelinids 118
          

 Arecales



 Poales



          

 Zingiberales



 Commelinales












Jegyzetek


  1. a b APG IV 2016.

Források és ajánlott irodalom


  • Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap



Kategóriák: APG4-szócikkek | Egyszikűek | Növényosztályok


Dátum: 30.08.2020 07:35:37 CEST

Eredet: Wikipedia (Szerzői [Laptörténet])    Licenc: CC-by-sa-3.0

Változtatások: Az összes képet és a hozzájuk kapcsolódó legtöbb látványelemet eltávolítottuk. Néhány ikont a FontAwesome-Icons váltotta fel. Néhány sablont eltávolítottak (például „a cikk kibővítéséhez szükséges”) vagy hozzárendelte (mint például „hatjegyek”). A CSS osztályokat vagy eltávolították, vagy harmonizálták.
A Wikipedia-tól olyan linkeket, amelyek nem vezetnek cikkhez vagy kategóriához (mint például a „Redlinks”, „a szerkesztési oldalra mutató linkek”, „a portálok linkjei”), eltávolították. Minden külső linkhez tartozik egy további FontAwesome-Icon. Néhány apró változtatás mellett a médiatartályt, a térképeket, a navigációs dobozokat, a beszélt verziókat és a geomikroformátumokat eltávolítottuk.

Felhívjuk figyelmét: Mivel az adott tartalmat az adott időpontban automatikusan a Wikipedia veszi, a kézi ellenőrzés volt és nem lehetséges. Ezért a nowiki.org nem garantálja a megszerzett tartalom pontosságát és aktualitását. Ha van olyan információ, amely pillanatnyilag hibás, vagy pontatlan a képernyő, akkor nyugodtan lépjen kapcsolatba velünk: email.
Lásd még: Om oss & Adatvédelmi irányelvek.