Frank Finlay - huwiki.org

Frank Finlay



Frank Finlay
Nino Rolfe szerepében A kulcs című filmben
Életrajzi adatok
Született 1926. augusztus 6.
Farnworth
Elhunyt 2016. január 30. (89 évesen)
Weybridge
Házastársa Doreen Shepherd
Gyermekei Stephen Finlay
Pályafutása
Iskolái Royal Academy of Dramatic Art
Aktív évek 1958–2009
Díjai
BAFTA-díjLegjobb színész
1974 The Adventures of Don Quixote; Candide; The Death of Adolf Hitler
További díjakSan Sebastián-díj
Legjobb férfi színész
1966 Othello

Frank Finlay weboldala
Frank Finlay IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Frank Finlay témájú médiaállományokat.

Frank Finlay (Farnworth, Lancashire, 1926. augusztus 6.2016. január 30.) BAFTA-díjas angol színész. Felmenői között ír és skót származásúak is vannak. Hazájában mind színpadi, mind filmszínészként nagy elismerésnek örvend. Pályája kezdetétől szerepelt televíziós produkciókban is. 1984-ben a Commander of the British Empire (CBE) kitüntetésben részesült.

Tartalomjegyzék

Pályafutása


Finlay 14 éves korában otthagyta az iskolát, és alkalmi munkákból élt. Egy idő után érdeklődni kezdett a színjátszás iránt, és a helyi színtársulatoknál kisebb szereplehetőségekhez jutott. 1951-ben, Skóciában olyan nagy sikerrel lépett színpadra, hogy elnyerte a Sir James Knottról elnevezett ösztöndíjat, és bekerült a londoni Royal Academy of Dramatic Art (RADA) intézményébe. Tanulmányai végeztével a Guildford állandó társulatának tagja lett. Sikerrel lépett fel a Royal Court Theatre színpadán, ahol különösen Arnold Wesker színdarabjaiban nyújtott kiemelkedőt. Színészi sokoldalúságát modern és klasszikus darabokban egyaránt bizonyította, ezért Laurence Olivier is meghívta őt a National Theatre Company társulatába. Itt olyan darabokban léphetett fel, mint például a Kurázsi mama vagy a Júnó és a páva, de természetesen a Shakespeare-szerepek sem maradtak ki az életéből. A Sok hűhó semmiértben komikusi képességeit csillogtathatta meg, míg az Othellóban drámai szerepkörben volt látható. Ez utóbbi előadás címszerepét Olivier alakította, Finlay az intrikus Jágót formálta meg. Alakításának nagy volt a visszhangja, akárcsak az egész előadásnak. A társulat külföldi turnéra ment a produkcióval, a Szovjetunióba is eljutottak. A színpadi előadást 1965-ben filmszalagra rögzítették, melynek köszönhetően Finlay-t Jágó szerepéért Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjra jelölték, továbbá a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb férfi alakítás díját.

Még ugyanabban az évben az A Study in Terror című Sherlock Holmes-filmben Lestrade felügyelő szerepét játszotta. A figurát 1979-ben, a Gyilkosság rendeletre című filmben is megszemélyesítette: mindkét produkció Hasfelmetsző Jack gyilkosságait idézte fel. Finlay a brit filmművészet népszerű karakterszínésze lett, akit sűrűn foglalkoztattak a legkülönbözőbb műfajú mozi- és tévéfilmekben. Emlékezetes alakítást nyújtott a legendás kalandor és nőcsábász Giacomo Casanova szerepében egy 1971-es tévésorozatban. (A téma 1987-es, ugyancsak a televízió számára készített feldolgozásában szintén szerepelt, de már nem a címszerepet kapta.) 1973 különösen jó év volt a pályáján. Adolf Hitlert játszotta a náci diktátor végnapjait bemutató tévéfilmben, a The Death of Adolf Hitlerben. Szerepformálásáról a kritikusok felsőfokokban cikkeztek, de kedvezően fogadták a The Adventures of Don Quixote és a Candide című tévéjátékokban nyújtott alakításait is: előbbiben Sancho Panzát, utóbbiban magát a szerzőt, Voltaire-t alakította. Richard Lester meghívta őt látványos szuperprodukciója, a Dumas regénye nyomán készült A három testőr, avagy a királyné gyémántjai sztárjai közé. Nem is egy, hanem rögtön két szerepet kapott: ő volt a hiú Porthos, illetve Buckingham herceg ékszerésze, O’Reilly. Természetesen a folytatásból (A négy testőr, avagy a Milady bosszúja) sem maradt ki, hiszen a két filmet egy időben forgatták. Finlay-nek arra is maradt még ideje 1973-ban, hogy az akkoriban népszerű színes bőrű filmhős, Shaft egyik kalandját bemutató alkotásban (Shaft Afrikában) ugyancsak a kamerák elé álljon.

Az 1970-es évek második felében Finlay újabb tévés produkciókkal növelte népszerűségét: a Bouquet of Barbed Wire és az Another Bouquet nagy sikernek bizonyult Angliában. Az 1980-as évek terméséből említésre méltó az erotikus botrányfilmjeiről híres Tinto Brass A kulcs (1983) című munkája, melyben Finlay a Stefania Sandrelli megformálta szépasszony férjét alakította, aki idős korában is fogékony maradt a női bájak iránt. Szerepelt a hányatott sorsú orosz tudósról, Andrej Szaharovról szóló tévéfilmben. Fontos szerepet kapott Dickens Karácsonyi ének című művének 1984-es, és Remarque A diadalív árnyékában című klasszikusának 1985-ös tévés feldolgozásaiban is. Richard Lester jóvoltából az öreg, de változatlanul hiú Porthos figuráját szintén életre kelthette A testőrök visszatérnek (1989) című ironikus kalandfilmben. A színész valószínűleg nem találta túl viccesnek, amikor a tekintélyesnek tartott Halliwell's Filmgoer's Companion 9. kiadásában azt olvashatta, hogy 1986-ban ő már elhunyt.

Az 1990-es években Finlay továbbra is megosztotta energiáit a televízió, a film és a színpad között. Kitűnő epizódalakítást nyújtott Roman Polański világsikerű drámájában, A zongoristában (2002) mint a címszereplő apja. Szó volt arról, hogy a lengyel rendező következő filmjében, a Twist Olivérben (2005) is játszani fog, ám erre végül nem került sor.

Magánélet


Finlay a Farnborough Little Theatre tagjaként ismerkedett meg későbbi feleségével, Doreen Shepherddel, aki ugyancsak a társulat tagja volt. Boldogan éltek az asszony 2005-ben bekövetkezett haláláig.

Filmjei


Díjak és jelölések


Oscar-díj

BAFTA-díj

Golden Globe-díj

San Sebastián-díj

További információk


  • Filmművészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap



Kategóriák: Angol színészek | 1926-ban született személyek | 2016-ban elhunyt személyek


Dátum: 30.08.2020 07:43:25 CEST

Eredet: Wikipedia (Szerzői [Laptörténet])    Licenc: CC-by-sa-3.0

Változtatások: Az összes képet és a hozzájuk kapcsolódó legtöbb látványelemet eltávolítottuk. Néhány ikont a FontAwesome-Icons váltotta fel. Néhány sablont eltávolítottak (például „a cikk kibővítéséhez szükséges”) vagy hozzárendelte (mint például „hatjegyek”). A CSS osztályokat vagy eltávolították, vagy harmonizálták.
A Wikipedia-tól olyan linkeket, amelyek nem vezetnek cikkhez vagy kategóriához (mint például a „Redlinks”, „a szerkesztési oldalra mutató linkek”, „a portálok linkjei”), eltávolították. Minden külső linkhez tartozik egy további FontAwesome-Icon. Néhány apró változtatás mellett a médiatartályt, a térképeket, a navigációs dobozokat, a beszélt verziókat és a geomikroformátumokat eltávolítottuk.

Felhívjuk figyelmét: Mivel az adott tartalmat az adott időpontban automatikusan a Wikipedia veszi, a kézi ellenőrzés volt és nem lehetséges. Ezért a nowiki.org nem garantálja a megszerzett tartalom pontosságát és aktualitását. Ha van olyan információ, amely pillanatnyilag hibás, vagy pontatlan a képernyő, akkor nyugodtan lépjen kapcsolatba velünk: email.
Lásd még: Om oss & Adatvédelmi irányelvek.