PZL M26 Iskierka



PZL M26 Iskierka
M26 Iskierka lengyel lajstromjellel

Funkció kiképző és gyakorló repülőgép
Gyártó WSK PZL-Mielec
Tervező Krzysztof Piwek
Gyártási darabszám 14

Első felszállás 1986. július 15.
A Wikimédia Commons tartalmaz PZL M26 Iskierka témájú médiaállományokat.

A PZL M26 Iskierka az 1980-as években a lengyel WSK PZL-Mielec repülőgépgyárban tervezett és gyártott kiképző és gyakorló repülőgép, mely műrepülésre is használható. Az Egyesült Államokba eladott példányai M26 Airwolf néven ismertek.

Tartalomjegyzék

Története


Az 1980-as évek elején fejlesztették ki a WSK PZL-Mielec repülőgépgyárban Krzysztof Piwek főkonstruktőr irányításával. A gépet a civil és katonai pilóták alapfokú kiképző gépének szánták, amely alkalmas műreplésre és műszerrepülés oktatására is. A géphez több elemet átvettek a WSK-Mielecnél a Piper Seneca II licenc-változataként gyártott PZL M20 Mewa könnyű szállító repülőgépből. Onnan származik a függőleges vezérsík az oldalkormánnyal, valamint a főfutók. Emellett a törzs hátsó része és a szárny egyes része is konstrukciós szempontból hasonlóak a Mewához.

Tervezése 1981-ben kezdődött. 1983-ra készültek el az előzetes tervek. valamint a gép makettje. A 150 kW maximális teljesítményű PZL-Franklin 6A-350C1 hathengeres boxermotorral felszerelt, SP-PIA lajstromjelell ellátott első prototípus, az M26-00 jelű gép 1986. július 15-én hajtotta végre első felszállását. A második prototípusba a nagyobb teljesítményű, műrepülésre is alkalmas kenési rendszerrel ellátott 224 kW-os Lycoming AEIO–540–L1B5D hathengeres boxermotort építették. Az M26–01 jelű gép kezdetben az SP-PIB lajstromjelet kapta, majd átlajstromozták SP-DIB jelzésőre. A második prototípus 1987. június 24-én repült első alkalommal. Később ilyen motorok kerültek a sorozatgyártású gépekbe is.

A gép 1991-ben kapta meg a típusengedélyt, majd a következő évben a prototípusokat tesztelték a lengyel légierő dęblini repülőiskolájában. 1997-ben az Egyesült Államokban, majd később Ausztráliában is típusengedélyt kapott a gép.

Csak egy kisebb, 14 darabos sorozat készült a gépből. Ezek közül nyolc darab 1996-tól kezdődően az Egyesült Államokba került, ahol Airwolf néven ismert a gép.[1] 1998-ban Két gépet Venezuela vásárolt meg a nemzeti gárdája számára. A többi négy gép Lengyelországban maradt. A megépített 14 gépen túl további megrendelések nem érkeztek.

A gépből további változatok kifejlesztését is tervezték. Ilyen volt a lengyel határőrség részére egy légi rendészeti járőrgép terve. Felmerült továbbá a cseh Walter M601 légcsavaros gázturbina beépítése is megrendelői igény esetén. Ezek közül azonban egyik sem valósult meg.

Műszaki jellemzői


Hagyományos aerodinamikai kialakítású, alsószárnyas, egymotoros, alapvetően fémépítésű repülőgép, melynek egyes szerkezeti elemei kompozit anyagúak. A törzs, a szárnyak és a vezérsíkok is félhéjszerkezetűek.

A pilótafülke tandem elrendezésű. Elöl a növendék, hátul az oktató munkahelye található. Az oktató hátsó ülése 150 mm-el magasabban helyezkedik el. A pilótafülke fedele egyrészes, plexiből készült, bal oldalra nyitható, vészhelyzetben ledobható. A pilótafülkét kettőzött kezelőszervekkel látták el, a megrendelő kívánsága szerint a Bendix/King, vagy a Collins műszereivel szerelhető fel.

A szárny téglalap alaprajzú. Egyfőtartós, fémszerkezetű, félhéj szerkezet, a szárnybekötéseknél két segédtartóval. A szárnyakban helyezték el az összesen 377 l befogadóképességű üzemanyagtartályokat.

A futómű tricikli elrendezésű, behúzhatók. A főfutók megegyeznek a Mewa főfutóival. Az orrfutó kereke behúzott állapotban kilóg a törzsből, ezáltal hasraszállás esetén csökkenti a törzs és a légcsavar sérülését.

A sorozatgyártású példányokba a műrepülésre is alkalmas Lycoming AEIO–540–L1B5D típusú, 224 kW felszálló teljesítményű, hathengeres, léghűtéses, benzinüzemű boxermotort építették be a törzs orr részébe. A motor egy háromtollú, 1,9 m átmérőjű fém légcsavart hajt. A gép Hoffmann és Harzell típusú légcsavarokkal is felszerelhető.

Beépített fegyverzete nincs. A katona célú kiképzőgép funkcióhoz azonban előkészítették gyakorló fegyverzet és katonai célú elektronikai berendezések befogadására. Felszerelhető fotógéppuskával és kisméretű légibombák hordozásához a szárnyra bombazár rögzíthető.

Üzemeltetők


Műszaki adatai


Geometriai méretek és tömeg-adatok

Motor

Repülési jellemzők

Jegyzetek


  1. A típust az Egyesült Államokban a főként elektromos golfautók gyártásával és kereskedelmével foglalkozó Melex amerikai cége forgalmazta.

Források


Külső hivatkozások





Kategóriák: Kiképző repülőgépek | Lengyel repülőgépek


Dátum: 29.03.2021 02:35:12 CEST

Eredet: Wikipedia (Szerzői [Laptörténet])    Lizenz: CC-BY-SA-3.0

Változtatások: Az összes képet és a hozzájuk kapcsolódó legtöbb látványelemet eltávolítottuk. Néhány ikont a FontAwesome-Icons váltotta fel. Néhány sablont eltávolítottak (például „a cikk kibővítéséhez szükséges”) vagy hozzárendelte (mint például „hatjegyek”). A CSS osztályokat vagy eltávolították, vagy harmonizálták.
A Wikipedia-tól olyan linkeket, amelyek nem vezetnek cikkhez vagy kategóriához (mint például a „Redlinks”, „a szerkesztési oldalra mutató linkek”, „a portálok linkjei”), eltávolították. Minden külső linkhez tartozik egy további FontAwesome-Icon. Néhány apró változtatás mellett a médiatartályt, a térképeket, a navigációs dobozokat, a beszélt verziókat és a geomikroformátumokat eltávolítottuk.

Felhívjuk figyelmét: Mivel az adott tartalmat az adott időpontban automatikusan a Wikipedia veszi, a kézi ellenőrzés volt és nem lehetséges. Ezért a nowiki.org nem garantálja a megszerzett tartalom pontosságát és aktualitását. Ha van olyan információ, amely pillanatnyilag hibás, vagy pontatlan a képernyő, akkor nyugodtan lépjen kapcsolatba velünk: email.
Lásd még: Jogi nyilatkozat & Adatvédelmi irányelvek.