Szatmárnémeti



Szatmárnémeti (Satu Mare, Sathmar)
1. A Dacia (volt Pannónia) szálló 2. Tűzoltótorony 3. Utcarészlet (Középen a múzeum épülete) 4. A Láncos templom 5. Római katolikus székesegyház

Szatmárnémeti címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
Rang municípium
Községközpont Szatmárnémeti
Beosztott falvak Szatmárzsadány
Polgármester Kereskényi Gábor (RMDSZ)
Irányítószám 44xyz
Körzethívószám 02-61
SIRUTA-kód 136483
Népesség
Népesség101 029 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság45 298
Község népessége102 411 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Népsűrűség681,38 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság126 m
Terület150,3 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szatmárnémeti
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 47′ 05″, k. h. 22° 52′ 25″
Szatmárnémeti weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szatmárnémeti témájú médiaállományokat.

Szatmárnémeti, köznapi nevén Szatmár (románul: Satu Mare, román népnyelvben Sătmar, németül: Sathmar, héberül és jiddisül סאטמאר [Szákmer illetve Szátmer]) város Romániában, a Partiumban. Az egykori Szatmár vármegye és a mai Szatmár megye névadója, 1968 óta székhelye. A Szamos egyik kiszáradt ága által elválasztott Szatmár és Németi 1715-ben egyesült és szabad királyi város lett.

Tartalomjegyzék

Fekvése


Az Alföld északkeleti szélén, a Szatmári-síkságon, a Szamos két partján, Románia legészaknyugatibb megyeközpontjaként, Nagyváradtól 135 km-re északkeletre fekszik. A legközelebbi település Magyarország mai területéről Csengersima (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) 14 km-re.

Nevének eredete


Neve az ősi magyar Zothmar személynévből ered, ennek előzménye pedig a török sat (= elad) ige. Utótagja a német népnév birtoklást kifejező származéka. Valószínűtlen, hogy a Salzmarkt névből ered (a középkorban a sóbányákból a várost átszelő Szamoson szállították a sót). Zakmarnak is írták (1572, Kolozsvári Ötvösregesztrum).[2] Román neve a magyarból való, hagyományosan Sătmar, majd 1925-ben románosították a satu[l] mare (= nagy falu) szóösszetételre. Ma a város nevét hivatalosan és a román köznyelvben is leginkább Satu Mareként említik, de a hagyományos Sătmar megnevezés tovább él a népnyelvben, illetve a város nevének toldalékolt változataiban (pl. szatmári = sătmărean).

Története


Szatmárt már Anonymus is említette elbeszélésében, mely szerint a honfoglaláskor Szabolcs és Tas vezérek Szatmár várához érve azt három napi ostrom után győzedelmesen bevették.

1150-ben Zothmar néven említik először. 1000 körül, Gizella királyné királyi vadászokat telepített, akik megalapították „Németi” települést.

11621172 körül III. István király vámját és más jövedelmeit a Szentjobbi apátságnak adta.

Árpád-kori várát a tatárok 1241-ben lerombolták.

Szatmár és Németi a szatmári várral együtt a tatárjárás után nem sokkal újjáépült, és virágzásnak indult.

1247-ben István ifjabb király itt alakította ki székhelyét, az évben már itt adta ki oklevelét például Panyola község felosztásáról.

1264-ben V. István magyar király a szatmári vendégnépeknek a (székes)fehérváriakéhoz hasonló kiváltságokat adott a bíróválasztásra és a bíráskodásra, a bor- és a posztóárusításra, a papválasztásra vonatkozóan.

1291-ben III. András király, majd 1310-ben Károly Róbert király is megerősítette a szatmári polgárok még V. Istvántól kapott szabadságlevelét, mely szerint a fehérvári polgárokéhoz hasonló kiváltságokat élveztek a szatmáriak is.

1543-ban I. Ferdinánd király Szatmárt és Németit a három Somlyai Báthory testvérnek; Andrásnak, Kristófnak és Istvánnak adományozta „örök birtokul”.

A Báthoryak a Szamos-folyó vizének Szatmár fölött új medret ásattak, mely az egész várost mint szigetet vette körül. A város mellett, a szigeten belül pedig hatalmas földvárat építettek. A vár sáncait hatalmas szálfák és vesszőfonatok tartották össze és bástyái is földdel voltak megtömve. A váron kívül mély árok húzódott, amely vizét a Szamosból nyerte. Hogy a várat ne lehessen egykönnyen megközelíteni, a várárok jegét télen is állandóan vágták.

A várost palánk (magas deszkakerítés) vette körül, kívülről megtapasztva, hogy a tűznek ellenálljon. Ez a kezdetlegesnek tűnő erődítési mód azonban biztonságot nyújtott az olyan ostromló seregek ellen, mint a felkelő csapatok, vagy a portyázó törökök, melyeknek nem voltak ágyúi.

1411-ben Zsigmond király Brankovics György szerb despotának adta cserébe Nándorfehérvárért Szatmár és Németi városokat is vámjával és tartozékaival együtt.

1460-ban Szatmár ismét királyi birtok volt, Mátyás király, halála után fiáé Corvin Jánosé, majd Szapolyai Imre birtoka lett, utóbb János Zsigmond foglalta el, majd a lengyelek égették fel. 1661-ben a törökök pusztították el, 1676-ban I. Apafi Mihály sikertelenül ostromolta, végül a 18. században lerombolták, nyoma sem maradt.

1711. április 30-án itt, a Vécsey-házban írták alá a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békét. 1802-ben az erdélyi egyházmegyéből hasították ki a szatmári egyházmegyét, melynek székhelye lett. 1910-ben 34 892 lakosából 33 094 magyar, 986 román és 629 német volt.[3] Ugyanekkor számba vették a lakosság felekezeti összetételét is: a polgárok között 13 418 református, 7194 izraelita, 6998 római katolikus, 6977 görögkatolikus, 236 ágostai evangélikus, 55 görögkeleti (ortodox) és 9 unitárius volt.

1970. május 14-én a Szamos áttörte a töltést és hatalmas árvíz pusztított a városban. Ezt dokumentálja az Epopee pe Someș című könyv.[4]

1987. január 15-én az Unio bányagépgyártó üzem mozdonyszerelő részlegének épülete összedőlt a tetőn felgyűlt hó súlyától. Sokan meghaltak. Az esetet az újságok nem írhatták meg, és a szemtanúkat figyelmeztette a Securitate, hogy a titoktartás állampolgári kötelességük.[5]

1989. március 11-én a 15 éves Pécsi Norbert Artúr a határ közelében kerékpározott, amikor egy román határőr agyonlőtte.[6]

Népesség


1992-ben társközségével együtt 131 987 lakosából 72 708 román, 54 013 (40,92%) magyar, 3684 német és 1126 cigány volt.

A vallási megoszlás pedig: 58 398 fő görögkeleti (román) ortodox, 27 706 református, 27 178 római katolikus, 13 570 görögkatolikus, 89 unitárius, 73 ágostai evangélikus, 58 izraelita, 1408 pünkösdista, 557 baptista, 215 adventista, 91 ateista, 289 vallás nélküli volt, 184 fő pedig nem nyilatkozott.

2002-ben 115 142 lakosából 66 746 fő (58,0%) román, 47 209 (41,0%) magyar, 618 (0,5%) német, 265 (0,2%) cigány anyanyelvű.

2011-ben 102 411 lakosából 55 311 fő (54,0%) román, 37 611 (36,7%) magyar, 244 (0,2%) cigány, 286 (0,2%) német, 220 (0,2%) egyéb. 8739 fő (8,5%) nem nyilatkozott hovatartozásáról.[7] Ez utóbbi tényező miatt a magyarság valós számaránya 39-40%-ra tehető.

Politika


2008–2012 között Szatmárnémetiben az országosan is a legjelentősebbnek számító négy parlamenti párt jelentette a város legfontosabb politikai tényezőit, az országostól azonban eltérő volt ezek helyi jelentősége. Akárcsak a megye egészében, a városban is a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) volt a legjelentősebb politikai erő. Ők adták a város polgármesterén (Ilyés Gyula) kívül az egyik alpolgármestert is (Kereskényi Gábor), megyei szinten pedig a tanácselnököt (Csehi Árpád). Szatmárnémeti városi (helyi) tanácsában relatív többséggel rendelkeztek, a megyei tanácsban pedig abszolút többséget értek el.

Az RMDSZ-nek helyi szinten a Nemzeti Liberális Párt (PNL) (korábbi parlamenti koalíciós partnere) képezte legfőbb politikai szövetségesét. A nemzeti liberálisok a helyhatósági választásokon nem indítottak ellenjelöltet a másodszor megválasztott Ilyés Gyula ellen, és őt támogatták (szemben a többi román párttal, melyek dr. Costel Dorel Coica mögött sorakoztak fel). A nemzeti liberálisok támogatásával az RMDSZ-es Ilyés Gyula közel 60%-ot ért el a második fordulóban, mintegy tíz százalékos fölénnyel megelőzve ellenfelét. A nemzeti liberálisok támogatásáért cserébe az RMDSZ nekik ajánlotta fel a város egyik alpolgármesteri helyét, melyet Albu Adrian foglalt el.

A Nemzeti Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt (PSD) által létrehozott Szociálliberális Unió (USL) 2012. január 15-étől kezdődően kormányellenes tüntetéseket szervezett.[8]

2012. február 25-én megalakult az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), így a 2012-es romániai önkormányzati választáson már három magyar párt indult (RMDSZ, MPP, EMNP). Az EMNP-nek azonban nem az RMDSZ, hanem az MPP szavazóinak egy részét sikerült csak maga mellé állítania.[9]

A 2012-es önkormányzati és parlamenti választásokon a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt országos szintű választási szövetségben indult Szociálliberális Unió néven, aminek következtében a korábban megoszló román szavazatok jelentős részét egyben tudta tartani, az országos politikában keletkező, a pártszövetségnek kedvező körülmények hatására pedig nagy arányban tudott mozgósítani is. Szatmárnémetiben és Szatmár megyében, akárcsak más vegyes lakosságú településeken és megyei önkormányzatokban, ahol a magyarságot képviselő RMDSZ hagyományosan relatív többséggel rendelkezett korábban, a Szociálliberális Unió egyesült erőinek sikerült legyőzniük a magyar érdekképviselet. Szatmárnémetiben a harmadik polgármesteri mandátumáért induló Ilyés Gyula polgármester, noha a korábbi választáson összegyűjtött voksoknál sikerült több szavazatot szerznie, alulmaradt a Szociálliberális Unió szociáldemokrata jelöltjével, Costel Dorel Coicával szemben (megyei szinten is hasonló okokból szenvedett vereséget az RMDSZ jelöltje, Csehi Árpád a Szociálliberális Unió színeiben induló nemzeti liberális jelölttel, Adrian Șteffel szemben). A város és a megye vezetését egyidejűleg elvesztő magyar érdekképviselet számára további hátrányt okozott, hogy a jelentős magyarsággal rendelkező településeken korábban egyfajta íratlan szabályként fennálló hagyománnyal szakítva, a Szociálliberális Unió egy alpolgármesteri széket sem ajánlott fel a szövetségnek, így a magyarság képviselői nélkül alakult meg az új városvezetés. A két alpolgármesteri széket a pártszövetséget alkotó két nagy politikai erő egy-egy politikusa, a szociáldemokrata Radu Roca és a nemzeti liberális Marcela Papici foglalhatta el.

Hosszú viták és a törékeny pártszövetségben keletkezett repedések következtében 2014 februárjában a Szociálliberális Unió országos kormánykoalíciója felbomlott, miután a szociáldemokrata kormányfő, Victor Ponta nem volt hajlandó miniszterelnök-helyettessé kinevezni a Nemzeti Liberális Párt akkori alelnökét, Klaus Johannis későbbi államfőt. A felbomló koalíció nyomán a Szociáldemokrata Párt egyedül folytatta a kormányzást, a Nemzeti Liberális Párt pedig ellenzékbe vonult, és az elnöki székért is versenybe szálló kormányfő által korábban visszautasított Klaus Johannist indította el az elnökválasztásokon, aki legyőzve ellenfelét Románia első liberális államfője lett (egyben az első kisebbségi, erdélyi szász származású államfő az ország történelmében).

Szatmárnémetiben az országos politika szintjén beállt változások késleltetve éreztették hatásukat, mivel a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt helyi és megyei vezetői úgy határoztak, helyi szinteken fenntartják a két párt koalícióját, amelynek így csak a Nemzeti Liberális Párt tényleges szétesése vetett véget. A koalíciós kormányzás hívei Călin Popescu-Tăriceanu vezetésével már februárban bejelentették kilépésüket a Nemzeti Liberális Pártból, és 2014 július 3-án hivatalosan is létrehozták a Liberális Reform Pártot (mely nem állt kapcsolatban a Molovai Köztársaság azonos nevű román pártjával, melytől a nevét kölcsönözte), 2015. július 19-én pedig a Konzervatív Párttal egyesülve megalapították a Liberálisok és Demokraták Szövetségét. A Nemzeti Liberális Párt jobboldali ellenzéki erői, a szociáldemokratákkal rokonszenvező koalíció-pártiak távozását követően, még 2014-ben egyesültek a Demokrata Liberális Párttal, megőrizve a nagyobb történelmi hagyományokra visszatekintő Nemzeti Liberális Párt elnevezést. Ezek a változások helyi szinten is átalakították a politikai erőviszonyokat, mivel a Szociálliberális Unió felbomlása és a Nemzeti Liberális Párt kettészakadása nyomán az RMDSZ újra megerősödött a helyi és megyei politikában.

A Nemzeti Liberális Párt kettészakadása nyomán létrejött kormánypárti Liberális Reform Pártiak folytatták a koalíciós vezetést a szociáldemokratákkal megyei és helyi szinten, de a vezetőik közötti konfliktusok folytán elvesztették az alpolgármesteri széket, melyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség számára ajánlott fel a szociáldemokrata polgármester. Az RMDSZ helyi vezetői azonban ekkor már az egy évvel későbbi, 2016-os önkormányzati választásokra készülve, visszautasították az alpolgármesteri széket és az ellenzéki politizálás mellett döntöttek, későbbi szövetségesükkel, a Nemzeti Liberális Párttal összefogásban. Az RMDSZ-től érkezett visszautasítás nyomán a szociáldemokrata polgármester, ciklusa utolsó évében saját párttársaira, illetve a Liberálisok és Demokraták Szövetségére támaszkodva vezette a várost, de a legnagyobb frakcióval rendelkező Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Nemzeti Liberális Párt erőiből álló ellenzék együtt immár többséget alkotott a helyi tanácsban.

A 2016-os önkormányzati választásokon újra az RMDSZ jelöltje, a korábban alpolgármesterként, majd parlamenti képviselőként dolgozó fiatal politikus, Kereskényi Gábor szerezte meg a polgármesteri széket, legyőzve a második mandátumáért induló szociáldemokrata Costel Dorel Coica. A városi tanácsban az RMDSZ tíz, a Szociáldemokrata Párt hét, a Nemzeti Liberális Párt és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége pedig három-három mandátumot szerzett. Ugyanekkor a megye vezetését is visszaszerezte a magyar érdekképviselet, Pataki Csaba tanácselnökké választása révén.

Kereskényi Gábor a város mindkét polgármesteri széket a koalíciós partnerként az RMDSZ-szel többséget alkotó Nemzeti Liberális Párt egy-egy politikusának, Adrian Albunak és Doina Fehernek ajánlotta fel.

A 2020-as romániai önkormányzati választások politikai folytonosságot, de fontos változásokat is hoztak a városvezetés tekintetében: Kereskényi Gábor a szavazatok több mint 50%-át szerezte meg az egyfordulós választás alkalmával, így második polgármesteri ciklusát kezdhette meg a városvezetés élén. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a demográfiai trendek dacára, abszolút többséget szerzett a városi tanácsban, 12 mandátummal (ilyen fölényes győzelemre a 2004-es romániai önkormányzati választások óta nem volt példa a városban). Átrendeződtek azonban az erőviszonyok a román pártok tekintetében: az RMDSZ korábbi koalíciós partnere, a Nemzeti Liberális Párt (a román kormánypárt) a második legjobb eredményt hozta, a szavazatok mintegy 16%-ával négy tanácsosi helyet szerezve, a korábban a városvezetésbe be sem jutó Mentsétek meg Romániát Szövetség pedig egyből a harmadik legerősebb párt lett, ugyancsak négy mandátumot szerezve (a szavazatok közel 13%-ával). A korábban az RMDSZ legerősebb ellenfelének számító Szociáldemokrata Párt viszont megszűnt a város második legerősebb politikai alakulatának lenni és az utolsó befutó helyre szorult: mindössze három tanácsosi mandátumot szerzett, a szavazatok 11%-ával. A választásokon indult többi párt listája nem érte el a bejutáshoz szükséges 5%-os küszöböt.[10]

Pártok

A városban a legerősebbnek számító politikai erők a hagyományosan a szavazatok relatív többségével bíró Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a legerősebb román pártnak számító baloldali Szociáldemokrata Párt volt a 2020-as romániai önkormányzati választásokig. Őket követték hagyományosan a bal- és jobboldali liberális román pártok, melyek szintén bejutottak a városi tanácsba: a jobboldali-liberális Nemzeti Liberális Párt, amely hagyományosan a Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyi szövetségesének számít, illetve a baloldali liberális párt, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége, amely mind helyi, mind pedig országos szinten a Szociáldemokrata Párt szövetségese volt. A korábban szintén jelentősebb politikai erőnek számító, hagyományosan szintén jobboldali liberális politikát folytató Demokrata Liberális Párt 2014-ben országos szinten egyesült a Nemzeti Liberális Párttal, mely utóbbinak nevét az egyesült párt egésze viszi tovább. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége nevű párt a 2014-ben kettészakadt Nemzeti Liberális Párt baloldali-liberális utódpártjának, a Liberális Reform Pártnak és a városban korábban kevésbé jelentős, de az országos politikában szintén a Szociáldemokrata Párt hagyományos szövetségesének számító Konzervatív Párt 2015-ös egyesülése nyomán jött létre.

A szélsőségesen nacionalista Nagy Románia Párt (PRM) szatmárnémeti támogatottsága hagyományosan az országosnál is alacsonyabb volt, a párt legsikeresebb korszakaiban is. Hagyományosan nem jutnak be a városvezetésbe, szatmárnémeti szinten gyakorlatilag jelentéktelen politikai alakulatnak számítanak.

Az RMDSZ magyar alternatívájaként számontartott (tőle jobbra elhelyezhető) magyar párt, a Magyar Polgári Párt (MPP) szintén jelentéktelen erőnek számít a városban (megyei szinten szintén gyengén, hagyományosan a bejutási küszöb alatt teljesít, a megye egyes kistelepülésein azonban jó helyi eredményeket is fel tud mutatni).

A 2008-as romániai önkormányzati választáson az MPP mindössze 480 szavazattal 1,16%-ot ért el a városban, a 2012-es helyhatósági választásokon pedig csupán 329 szavazatot kapott.[11] A 2012. február 25-én alakult[12] Erdélyi Magyar Néppárt is jóval a bejutási küszöb alatt teljesített 733 szavazattal.

A város német közösségét képviselő Romániai Német Demokrata Fórum mind városi, mind pedig megyei szinten a Romániai Magyar Demokrata Szövetség leghűségesebb szövetségesének számít, jelöltjei hagyományosan az RMDSZ listáján indulnak, és sem a polgármesteri székért, sem a megyei tanácselnöki székért folyó küzdelemben nem állítanak ellenjelöltet a szövetséggel szemben, illetve egyes esetekben a jelöltállítást követően léptetik vissza őket a szövetség javára. A két párt szoros együttműködésének egyik fő oka, hogy a szatmári svábok, a bánsági sváboktól eltérően, leginkább vallási okokból, jóval erőteljesebben asszimilálódtak a magyarságba, mint más erdélyi német közösségek, a románságba való asszimilálódásuk pedig – szintén vallási okokból – az elmúlt évszázadban is ritka jelenségnek számított. A szatmári svábok tehát hagyományosan magyar anyanyelvűségben vagy magyar-német kétnyelvűségben élnek, kötődésük a magyar közösséghez erősebb, mint a bánsági sváboké, az erdélyi szászoké vagy a cipszereké.

A 2020-as romániai önkormányzati választások nyomán a pártok közötti hagyományos erőviszonyok jelentősen megváltoztak: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tovább erősödött (a polgármesteri szék mellett a tanácsosi mandátumok több mint felét szerezve meg), a Szociáldemokrata Párt viszont elvesztette vezető szerepét a román szavazók körében, az utolsó helyre szorulva a városi tanácsban (mindössze három mandátummal). Az RMDSZ helyi szövetségesének számító román kormánypárt, a Nemzeti Liberális Párt szerezte a legtöbb szavazatot a román szavazók körében (a leadott szavazatok 16%-ával négy tanácsosi mandátumot szerzett), így a második legerősebb politikai alakulattá nőtte ki magát a városban. Jelentős sikert könyvelhetett el a Mentsétek meg Romániát Szövetség is helyi szinten: a 2015-ben alakult párt először jutott be a városi tanácsba, megelőzve az országosan a politikai ellenfelének számító Szociáldemokrata Pártot. A Mentsétek meg Romániát Szövetség a szavazatok mintegy 13%-ával így a harmadik legerősebb párt lett, a nemzeti liberálisokkal azonos számú (négy) tanácsosi mandátumot szerezve. RMDSZ-listán szerzett egy-egy mandátumot még a Romániai Német Demokrata Fórum és a Magyar Polgári Párt egy-egy jelöltje, akik a városvezető testületben az RMDSZ frakcióját erősítik.

A városi tanács összetétele

2004-2008

2004-2007

A 2004-es önkormányzati választások nyomán:

Pártok Tanácsosok
száma
Összetétel
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 12                        
Igazság és Igazságosság Szövetség 6                        
Szociáldemokrata Párt 5                        

Polgármester: Ilyés Gyula (Romániai Magyar Demokrata Szövetség)

2007-2008

Az Igazság és Igazságosság Szövetség felbomlását követően:

Pártok Tanácsosok
száma
Összetétel
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 12                        
Nemzeti Liberális Párt 6                        
Szociáldemokrata Párt 5                        

Polgármester: Ilyés Gyula (Romániai Magyar Demokrata Szövetség)

2008–2012

Pártok Tanácsosok
száma
Összetétel
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 11                      
Szociáldemokrata Párt 5                      
Demokrata Liberális Párt 4                      
Nemzeti Liberális Párt 3                      

Polgármester: Ilyés Gyula (Romániai Magyar Demokrata Szövetség)

2012–2016

2012-2014

A 2012-es önkormányzati választások nyomán:

Pártok Tanácsosok
száma
Összetétel[11]
Szociálliberális Unió 12                        
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 9                        
Demokrata Liberális Párt 2                        

Polgármester: Costel Dorel Coica (Szociálliberális Unió)[13]

2014. február–július

A Szociálliberális Unió 2014-es szétesése nyomán:

Pártok Tanácsosok
száma
Összetétel
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 9                  
Szociáldemokrata Párt 7                  
Nemzeti Liberális Párt 5                  
Demokrata Liberális Párt 2                  

Polgármester: Costel Dorel Coica (Szociáldemokrata Párt)

2014. július–november

A Nemzeti Liberális Párt 2014-es szétesése nyomán:

Pártok Tanácsosok
száma
Összetétel
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 9                  
Szociáldemokrata Párt 7                  
Liberális Reform Párt 3                  
Nemzeti Liberális Párt 2                  
Demokrata Liberális Párt 2                  

Polgármester: Costel Dorel Coica (Szociáldemokrata Párt)

2014. november – 2015. június

A Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Liberális Párt egyesülése nyomán:

Pártok Tanácsosok
száma
Összetétel
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 9                  
Szociáldemokrata Párt 7                  
Nemzeti Liberális Párt 4                  
Liberális Reform Párt 3                  

Polgármester: Costel Dorel Coica (Szociáldemokrata Párt)

2015. június – 2016. június

A Liberális Reform Párt és a Konzervatív Párt Liberálisok és Demokraták Szövetsége név alatt történő egyesülése nyomán:

Pártok Tanácsosok
száma
Összetétel
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 9                  
Szociáldemokrata Párt 7                  
Nemzeti Liberális Párt 4                  
Liberálisok és Demokraták Szövetsége 3                  

Polgármester: Costel Dorel Coica (Szociáldemokrata Párt)

2016-2020

A 2016-os önkormányzati választások nyomán:

Pártok Tanácsosok
száma
Összetétel
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 10                    
Szociáldemokrata Párt 7                    
Nemzeti Liberális Párt 3                    
Liberálisok és Demokraták Szövetsége 3                    

Polgármester: Kereskényi Gábor (Romániai Magyar Demokrata Szövetség)

2020-2024

A 2020-as önkormányzati választások nyomán:

Pártok Tanácsosok
száma
Összetétel
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 12                        
Nemzeti Liberális Párt 4                        
Mentsétek meg Romániát Szövetség 4                        
Szociáldemokrata Párt 3                        

Polgármester: Kereskényi Gábor (Romániai Magyar Demokrata Szövetség)

Polgármesterek a rendszerváltás óta

Közlekedés


Vasút

A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.

Légi

Kulturális intézmények


Oktatás


Szatmárnémetiben az egyházi és a világi oktatásnak egyaránt nagy hagyományai vannak. A rendszerváltozás utáni években újjáalakultak a város egykori felekezeti intézményei (később létrejött az ortodox líceum is). A 2020/21-es tanévben 18 950 diák tanult az általános és középiskolákban. 22,3%-uk magyarul, 5%-uk németül és 72,7%-uk románul végezte tanulmányait. A legtöbb magyar középiskolai diák a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, a legtöbb általános iskolás pedig a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulója. Jelenleg a város számos általános iskoláján kívül a következő középiskolai szintű intézmények működnek itt:

Média


Magyar sajtó

Nyomtatott sajtó

Elektronikus (internetes) sajtó

Audiovizuális orgánumok

Bloggerek

Román sajtó

Nyomtatott sajtó

Elektronikus (internetes) sajtó

Audiovizuális orgánumok

Jelentősebb egyházak, templomok


(Zárójelben az a felsőbb egyházi hatóság található, melyhez a szatmárnémeti hatóság tartozik. A zárójelen kívül a legmagasabb Szatmárnémetiben székelő egyházi hatóság található.)

Református

(Királyhágómelléki református egyházkerület - püspök: Ft. Csűry István)

Szatmári református egyházmegye - esperes: Nt. Kovács Sándor

Hívek száma összesen: 27 706 fő.

Római katolikus

(Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség - érsek: dr. Jakubinyi György)

Szatmári római katolikus egyházmegye - püspök: Schönberger Jenő

Szatmári Főesperesség - főesperes: Hársfalvi Ottó, általános helynök

Hívek száma összesen: 27 178 fő.

Görögkatolikus

(Nagyváradi Görögkatolikus Püspökség - püspök: Ft. Virgil Bercea)

Szatmári Görögkatolikus Esperesség - esperes: Ft. Dumitru Roman

Hívek száma összesen: 13 570 fő.

Evangélikus

(Kolozsvári Evangélikus Püspökség - püspök: Ft. Adorjáni Dezső)

Szatmári Evangélikus Egyházközség

Hívek száma összesen: 73 fő.

Unitárius

(Kolozsvári Unitárius Püspökség - püspök: Ft. Bálint Benczédi Ferenc)

Szatmárnémeti Unitárius Egyházközség

Hívek száma összesen: 89 fő.

Baptista

Hívek száma összesen: 557 fő.

Ortodox

(Kolozsvári Ortodox Metropolita - metropolita: Ft. Bartolomeu Valeriu Anania)

(Nagybányai Ortodox Püspökség - püspök: Ft. Iustinian)

Szatmárnémeti Ortodox Esperesség - esperes: Ft. Ioan Socolan

Hívek száma összesen: 58 398 fő.

Izraelita

Szatmárnémeti Izraelita Hitközség - hitközségi elnök: Décsei Miklós

Hívek száma összesen: 58 fő.

Jehova Tanúi

Jehova Tanúi fiókhivatala, Bukarest

Hívek száma: kb. 1000 fő.

Látnivalók


Híres emberek


A városhoz kötődő további hírességek

Testvérvárosok


Jegyzetek


  1. a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Kolozsvári ötvösregesztrum (1549–1790) (magyar nyelven). www.mol.gov.hu. (Hozzáférés: 2011. december 15.)[halott link ]
  3. Archivált másolat . [2013. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 18.)
  4. Emberek az áradatban Archiválva 2013. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben – Szatmár.ro, 2010. május 14.
  5. A bányagépgyári baleset részletei Archiválva 2013. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF – Hhrf.org
  6. Névmutató: Pécsi Norbert Artúr Archiválva 2013. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben – In: Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2006
  7. Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Satu Mare (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 2.)
  8. Archivált másolat . [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 17.)
  9. Szász Jenő támogatja az EMNP és az MPP együttműködését Archiválva 2013. december 2-i dátummal a Wayback Machine-ben – Erdély.ma, 2012. március 5.
  10. https://www.satumarenews.ro/index.php/locale/item/14565-alegeri-locale-2020-componenta-consiliului-local-satu-mare
  11. a b Szatmárnémeti helyi tanács: 12 USL, 9 RMDSZ, 2 PDL tanácsos Archiválva 2012. június 15-i dátummal a Wayback Machine-ben – Szatmár.ro, 2012. június 11.
  12. „Hiszünk Erdélyben!” – Megalakult az Erdélyi Magyar Néppárt – Alfahir, 2012. február 25.
  13. Archivált másolat . [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 17.)
  14. Húsz éve van demokratikusan választott városi tanácsa Szatmárnémetinek [halott link ] – Szatmár.ro, 2012. március 14.
  15. Muhi Sándor: Ornamentika Szatmáron
  16. Leleplezték gróf Széchenyi István szobrát . 24.hu. [2018. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 15.)
  17. Horváth Zoltán emlékdíj Archiválva 2016. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, kosarlabda.ase.hu - 2010. október 4.

Források


További információk


Kapcsolódó szócikkek


  • Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap



Kategóriák: Szatmár megye települései | Románia városai | Szatmárnémeti | Magyarország elcsatolt megyeszékhelyei | Szatmár vármegye települései


Dátum: 27.03.2021 07:54:00 CET

Eredet: Wikipedia (Szerzői [Laptörténet])    Lizenz: CC-by-sa-3.0

Változtatások: Az összes képet és a hozzájuk kapcsolódó legtöbb látványelemet eltávolítottuk. Néhány ikont a FontAwesome-Icons váltotta fel. Néhány sablont eltávolítottak (például „a cikk kibővítéséhez szükséges”) vagy hozzárendelte (mint például „hatjegyek”). A CSS osztályokat vagy eltávolították, vagy harmonizálták.
A Wikipedia-tól olyan linkeket, amelyek nem vezetnek cikkhez vagy kategóriához (mint például a „Redlinks”, „a szerkesztési oldalra mutató linkek”, „a portálok linkjei”), eltávolították. Minden külső linkhez tartozik egy további FontAwesome-Icon. Néhány apró változtatás mellett a médiatartályt, a térképeket, a navigációs dobozokat, a beszélt verziókat és a geomikroformátumokat eltávolítottuk.

Felhívjuk figyelmét: Mivel az adott tartalmat az adott időpontban automatikusan a Wikipedia veszi, a kézi ellenőrzés volt és nem lehetséges. Ezért a nowiki.org nem garantálja a megszerzett tartalom pontosságát és aktualitását. Ha van olyan információ, amely pillanatnyilag hibás, vagy pontatlan a képernyő, akkor nyugodtan lépjen kapcsolatba velünk: email.
Lásd még: Jogi nyilatkozat & Adatvédelmi irányelvek.