Trencsényi-Waldapfel Imre



Trencsényi-Waldapfel Imre
Arcképe az SZTE EK gyűjteményéből
Született Waldapfel Imre
1908. június 16.[1][2]
Budapest[3]
Elhunyt 1970. június 2. (61 évesen)[2]
Budapest[3]
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Petrolay Margit
(h. 1934–1970)
SzüleiWaldapfel János
Foglalkozása klasszika-filológus,
irodalomtörténész,
vallástörténész,
műfordító,
egyetemi tanár
Iskolái Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1932)
Kitüntetései
Sírhely Óbudai temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Trencsényi-Waldapfel Imre témájú médiaállományokat.

Trencsényi-Waldapfel Imre (Budapest, 1908. június 16.[4] – Budapest, 1970. június 2.)[5][6] Állami Díjas és kétszeres Baumgarten-díjas magyar klasszika-filológus, irodalomtörténész, vallástörténész, egyetemi tanár, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1949), majd rendes (1950) tagja. Kutatási területei az antik irodalomtörténet, a vallástörténet, a magyar irodalomtörténet és a humanizmus voltak.

Tartalomjegyzék

Élete


1932-ben magyar–latin–görög szakon végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol Horváth János, Kerényi Károly, Hornyánszky Gyula tanítványa volt. 1937–38-ban ő és Hajnal Anna szerkesztették az Argonauták című folyóiratot. 1938-ig magántanár volt. 1938–1946 között az Új Idők Rt.-nél lektori munkát végzett, s bedolgozott az Új Idők lexikonába is. 1946–1948 között a Fővárosi Népművelési Központ munkatársa lett, valamint az Új Szó című újság rovatvezetője. 1948. június 26-án egyetemi tanári kinevezést kapott, s megbízták a Szegedi Tudományegyetem klasszika-filológiai tanszékének vezetésével. Az 1949/1950-es tanévben a szegedi egyetem rektora volt. 1950–1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem latin–görög filológiai intézetét vezette. 1950 és 1953 között az ELTE rektori teendőit is ellátta.

Munkássága


Részt vett az úttörőmozgalom szervezésében és pedagógiai irányításában. A Magyar Ókortudományi Társaság tagja és egy ideig elnöke volt. Feleségével több kötet ifjúsági mesét adott ki, bevezetőket írt görög és latin szerzők műveinek magyar kiadásához. Hozzávetőlegesen négyszáz tanulmánya jelent meg, melyek tárgyköre Hésziodosztól Gorkijig és Küküllei Jánostól József Attiláig terjed. Életművében a tudományos oktatói és irodalmi tevékenység elválaszthatatlan egységet alkot. Legtöbb írása a görög és latin antikvitással s ennek továbbélésével foglalkozott. Vizsgálta a magyar és latin költői gyakorlat egymásra hatását. Több világirodalmi antológiát szerkesztett. 1955-ben az ő szerkesztésében és jórészt fordításában jelentek meg Cicero válogatott művei. Rámutatott a betlehemezés antik párhuzamára, elsőnek írt a Pásztori Magyar Vergilius bevezetésében a regölés szokásának ókori előzményeiről. Sokat tett a klasszikus humanizmus íróinak megismertetéséért, ilyen műve a Görög irodalomtörténet, valamint a Klasszikus arcképek tíz füzete. Filozofikus szemlélet jellemzi Erasmus és magyar barátai című tanulmánya. Foglalkozott vallástörténeti kutatásokkal is. Jelentős műfordítói tevékenysége, lefordította Hésziodosz eposzait, Menandrosz Az embergyűlölő című darabját, Szophoklész Antigoné című tragédiáját, Aiszkhülosztól a Leláncolt Prométheuszt.[7]

Családja


Waldapfel János (1866–1935) pedagógus és Weisz Anna fia, Waldapfel József (1904–1968) irodalomtörténész, egyetemi tanár és Waldapfel Eszter (1906–1968) könyvtáros, történész öccse és Waldapfel László (1911–1942) matematikus bátyja.

Házastársa Petrolay Margit volt, akivel 1934. szeptember 1-jén Budapesten kötött házasságot.[8]

Művek (válogatás)


Tanulmányok

Műfordítások

Díjai


Jegyzetek


  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Catalog of the German National Library, 126973369 , 2020. május 30.
  3. a b Freebase-adatdump
  4. Születési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári születési akv. 1513/1908. folyószáma alatt . (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  5. Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi állami halotti akv. 1609/1970. folyószáma alatt . (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  6. Gyászjelentése (1970) . (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  7. Az vitatott, hogy Aiszkhülosz írta-e.
  8. Házasságkötési bejegyzése a Budapest XI. kerületi polgári házassági akv. 297/1934. folyószáma alatt . (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  9. A folyóirat címének rövidítése: AAntHung
  10. Könyvkötet, terjedelem: 411 p.
  11. Új kiad. 1967

Források


További információk


  • Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap



Kategóriák: Magyar klasszika-filológusok | Magyar irodalomtörténészek | Magyar vallás- és egyháztörténészek | Magyar egyetemi, főiskolai oktatók | Magyar műfordítók | MTA-tagok | Állami díjasok | 1908-ban született személyek | 1970-ben elhunyt személyek | Baumgarten-díjasok


Dátum: 28.03.2021 09:59:09 CEST

Eredet: Wikipedia (Szerzői [Laptörténet])    Lizenz: CC-BY-SA-3.0

Változtatások: Az összes képet és a hozzájuk kapcsolódó legtöbb látványelemet eltávolítottuk. Néhány ikont a FontAwesome-Icons váltotta fel. Néhány sablont eltávolítottak (például „a cikk kibővítéséhez szükséges”) vagy hozzárendelte (mint például „hatjegyek”). A CSS osztályokat vagy eltávolították, vagy harmonizálták.
A Wikipedia-tól olyan linkeket, amelyek nem vezetnek cikkhez vagy kategóriához (mint például a „Redlinks”, „a szerkesztési oldalra mutató linkek”, „a portálok linkjei”), eltávolították. Minden külső linkhez tartozik egy további FontAwesome-Icon. Néhány apró változtatás mellett a médiatartályt, a térképeket, a navigációs dobozokat, a beszélt verziókat és a geomikroformátumokat eltávolítottuk.

Felhívjuk figyelmét: Mivel az adott tartalmat az adott időpontban automatikusan a Wikipedia veszi, a kézi ellenőrzés volt és nem lehetséges. Ezért a nowiki.org nem garantálja a megszerzett tartalom pontosságát és aktualitását. Ha van olyan információ, amely pillanatnyilag hibás, vagy pontatlan a képernyő, akkor nyugodtan lépjen kapcsolatba velünk: email.
Lásd még: Jogi nyilatkozat & Adatvédelmi irányelvek.