Zenei hang



Zenei hangnak azt az összetett hangjelenséget nevezzük, melyet a zenetudomány a hangzás fogalmával határoz meg.

Tartalomjegyzék

Hangzás


Egyetlen periodikus rezgés hatására hang (fizikai értelemben vett hang, egyszerű hang, szinuszhang) keletkezik. Hangzásnak nevezzük periodikus rezgéseknek azt a komplexumát, mely egy alaprezgés által keltett alaphangból és az alaprezgés egész számú többszöröseivel rezgő felhangokból áll.

A hangzás ezen fundamentális definíciója köti össze a fizikai-élettani hangjelenséget a zenével. Ennek ellenére egyes zenei alapfogalmak meghatározása nem közvetlenül a hangzáshoz, hanem az alaprezgéshez, alaphanghoz és/vagy a felhangokhoz kötődik.

A hangmagasság meghatározhatóságának szempontjából a hangzás a határozott hangmagasságú hang (szinuszhang) és a határozatlan hangmagasságú zörej között helyezkedik el, természetszerűleg az előbbihez jelentősen közelebb.

A zenei hang tulajdonságai


A zenei hang elsődleges jellemzői: hangmagasság, időtartam, hangintenzitás, hangszín. E tulajdonságok nélkül adott valóságos hang nem meghatározható. (Összhangzattani szempontból például a hangintenzitás és hangszín érdektelen, ezért ez esetben absztrakt hangokról beszélünk.)

A zenei hang másodlagos jellemzői: sűrűség, volumen, világosság, élesség stb. Ezek adott valóságos zenei hang meghatározásához nem feltétlenül szükségesek.

Hangrendszer, hangkészlet, törzs- és módosított hangok


Bármely kétszeres rezgésszám-különbségű tartomány felosztásával, az osztások száma illetve az osztások közötti viszonyokat meghatározó szabályok alapján jön létre a hangrendszer. A nyugati kultúrkörben és a Föld számos más táján uralkodóvá vált, történelmileg a természetes felhangokból származtatható hangrendszer e tartományt hét kitüntetett hangmagasságú törzshangra osztja, melyeknek önálló elnevezése és zenei jelölése van. Közülük azonban csak az a elnevezésű hangok frekvenciája kanonizált (440, 880, stb. Hz - "concert pitch"); a többi törzshang frekvenciája a hangolás megválasztásától függ.

A hangrendszeren belül használható hangok összessége a hangrendszer hangkészlete. A nyugati hangrendszerben a törzshangok adják a hangkészlet alapját, de nem egészét. A hangrendszeren belül a törzshangokból származtatunk minden más zenei hangot, ezeket módosított hangoknak hívjuk.

A törzshangok elnevezése és jelölése


Mivel bármely két nem azonos törzshang tényleges hangköze, így frekvenciája is hangolás-függő, minden törzshangot a konvencionális kamarahanghoz viszonyított névleges távolsággal lehet csak jellemezni.

A kamarahang az első törzshang. A kamarahangtól felfelé kiindulva a törzshangokat

A magyar (és német) nómenklatúrában a b – bár nem törzshang – önálló elnevezéssel a h egyszeresen leszállított módosítását jelöli, az angolszász országokban azonban a b hang megfelel a magyar (és német) nómenklatúra h hangjának.

A hangok kiejtése nyelvenként eltérő, pl: az e hang kiejtése magyarul és németül é, angolul azonban í; az a hang kiejtése magyarul és németül á, angolul azonbaj éj.

A módosított hangok elnevezése és jelölése


Bármely törzshangot lehet felfelé vagy lefelé, egyszeresen vagy kétszeresen módosítani. Jelölésük az eredeti törzshang jelének és a módosítás irányának megfelelő módosítójel kombinációjával történik. Magyarországon e módosított hangok neve és jelölése sorrendben:

cisz (C#), disz (D#), eisz (E#), fisz (F#), gisz (G#), aisz (A#), hisz (H#)
ciszisz (C##), diszisz (D##), eiszisz (E##), fiszisz (F##), giszisz (G##), aiszisz (A##), hiszisz (H##)
cesz (C), desz (D), esz (E), fesz (F), gesz (G), asz (A), b (H)
ceszesz (C), deszesz (D), eszesz (E), feszesz (F), geszesz (G), aszasz (A), bb (H)

Figyelem: a "b" hang nem törzshang, hanem a "hesz" jelölés helyett használt hangmódosítás. Az "aisz", "asz" stb. neveket, bár "a"-val írjuk, rövid "á" hanggal ejtjük, a "bb" kiejtése "bebé".

A törzs- és módosított hangok fekvésének jelölése


A kétszeres rezgésszám-különbségű hangok neve azonos, de tényleges hangmagasságuk eltér. Ennek jelzésére a teljes hallható hangtartományt szintén kétszeres rezgésszám-különbségű kisebb tartományokra osztjuk, c hangtól c hangig, ezeket fekvéseknek (gyakran oktávoknak is) nevezzük. E tartományokat a legmagasabbtól a legmélyebbig az alábbiak szerint hívjuk, illetve a benne lévő törzshangokat jelezzük:

A kamarahang az egyvonalas a (a’). A kontra alatti és háromvonalas feletti fekvések használata ritka.

Források


Külső hivatkozások


Jegyzetek


  • Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap



Kategóriák: Akusztika | Zeneelmélet | Zenei fogalmak


Dátum: 01.04.2021 08:24:22 CEST

Eredet: Wikipedia (Szerzői [Laptörténet])    Lizenz: CC-BY-SA-3.0

Változtatások: Az összes képet és a hozzájuk kapcsolódó legtöbb látványelemet eltávolítottuk. Néhány ikont a FontAwesome-Icons váltotta fel. Néhány sablont eltávolítottak (például „a cikk kibővítéséhez szükséges”) vagy hozzárendelte (mint például „hatjegyek”). A CSS osztályokat vagy eltávolították, vagy harmonizálták.
A Wikipedia-tól olyan linkeket, amelyek nem vezetnek cikkhez vagy kategóriához (mint például a „Redlinks”, „a szerkesztési oldalra mutató linkek”, „a portálok linkjei”), eltávolították. Minden külső linkhez tartozik egy további FontAwesome-Icon. Néhány apró változtatás mellett a médiatartályt, a térképeket, a navigációs dobozokat, a beszélt verziókat és a geomikroformátumokat eltávolítottuk.

Felhívjuk figyelmét: Mivel az adott tartalmat az adott időpontban automatikusan a Wikipedia veszi, a kézi ellenőrzés volt és nem lehetséges. Ezért a nowiki.org nem garantálja a megszerzett tartalom pontosságát és aktualitását. Ha van olyan információ, amely pillanatnyilag hibás, vagy pontatlan a képernyő, akkor nyugodtan lépjen kapcsolatba velünk: email.
Lásd még: Jogi nyilatkozat & Adatvédelmi irányelvek.